Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-07-20 / 20.szám
Két huszártiszt, gr. Pallavicini és Klebersberg, a mult héten egy csodálatos verseny lovaglást tettek a grátzi katonai lovagló-iskola porondján, mivégböl több katonatiszttel nagy összegre szólló fogadást kötettek. A két tiszt által fölvállalt feladat abból állt, hogy egymásután 32 lovon s pedig mindegyikkel 20-szor ügetve nyargalják körül az egész pályát. Egyik lóról a másikra átülésnél csak annyi idő volt nekik engedve, mig egy pohár frissítőt magokhoz vesznek. Reggeli 8 órától esteli 7-ig, tehát, nem is 12 órai idö alatt szerencsésen bevégzék feladatukat a derék lovagok — nem kis csodálkozására a fogadást fizetőknek. A vad-hüS árulásáról panaszkodva irja Bécsből egy öreg vadász a „Jagdzeitung"-nak, hogy múltkor dolgai Bécsbe vezetvéu, a „Wildpretmarkton" haladt át, s nagy indignatióval látta ott a vadhús árusok kirakatait mindenféle vaddal megrakva, most juniusban, mintha csak valami barbárországbau volnánk, hol a vad-szaporodás és óvás idejét nem ismerik és törvény nem védi. „Biz édes collega — mondja megjegyzésében az emiitett lap szerkesztője — az fájdalom olyan formán van, hogy kivéve Csehországot, a pest-budai (!) s a trieszti területeket — a vadhús árulása még az óvási időben is törvényesen meg Van engedve, s igy a vadhus-árusok ellen egyelőre mit sem tehetünk." Minekünk az egészre csak annyi megjegyzésünk van, hogy t. szerkesztőtársunk kissé elhibázta magát, midőn azt állítja, hogy nálunk csak a pest-budai területen van eltiltva a vadhusárulás az óvásig időben, mert ha jól emlékszünk, a belügyminiszter ö nmlsága által az év elején erre vonatkozólag kiadott rendeletek az egész országra kiterjednek. A berlini és hoppegarteni őszi versenyek 5 napig tartanak, u. m. sept. 27, 29 oct. 3. 4, és 5-kén. Változatosságban és jó dij jakban nincs hiány, s miután a 2. és 3 évesek futamait ismételtetni akarják, az idősb lovakat pedig handicapekban akarják összohozoi, előreláthatólag igen érdekes versenyek lesznek. Antinous nincs többé ! A nálunk jól ismert Bülow hadnagy e liires akadályversenylova junius 21-én a hoppegarteni gyepen tette végfutamát s a becsület mezején balt meg. A Sporn egész Necrologot szentel neki, melyből megértjük : hogy Antinous 1856-ban elletett, a. Blacdrop, a. Miss Elis. Mint 2 és 3é. minden esély nélkül futott, s talán soha sem lesz belőle valami, ha 8 éves korában Bülow hadnagy tulajdonába nem megy át, ki l l/ 2 év alatt a legjobb akadály versenylovak egyikévé idomitá át. 1865-ben kezdte meg győzelmi futásait, 9 futamban 7-szer volt első, 2-szer második. 1866 ban mindjárt az idény kezdetén Bécsben a futam utolsó perczeiben bal-előlábát annyira megsértette, hogy bár győztesen, de sántán és mereven jött be. E naptól fogva 1868. tavaszáig a legnagyobb szorgalommal ápolta őt gazdája, s köszönet e gondoskodásnak, a herélt lába annyira javult, hogy megjelenhetett a pályán. Miután ez évben a hadseregi-akadály verseny Berlinben először volt nyitva nem porosz tisztek számára is, ennélfogva elbatározá Bülow hadnagy, hogy lovával e versenyben teszi az első kísérletet. A megbatározott idő elérkezett, a csengetyü megszólalt s a mezőny megindult. Antinous megint oly bátran s elleneit egymás után verve futott, mint legszebb napjaiban, már csak az utolsó árok volt veendő, s itt elérte öt a szerencsétlenség. Mindkét elölábával egy lyukba ugorván, fölfordult, s a miut épeu fel akarna kelni, az utána jövő Tistlefinch, ki ugyanazon irányban szállt,
