Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-20 / 20.szám

323 A rosz töltény benn van a cső kamarájában, s a már egyszer elfoglalt álláspontjáról semmi áron ki nem mozdul Egy másik töltény meg már ott fekszik a kamara előtt, s a zárszerkezet bárhova mozdithatását annyira akadályozza, hogy azt helyéből ki nem mozdíthatjuk, s igy nem marad más bátra, mint az egész zárszerkezetet lecsavarni, s igy aztán a töltényeket eltávolítani, melly műtét azonban csak az ehhez megkívántató csavarhúzó kulcscsal eszközölhető, s azonkívül roppant időrabló. Meglehetős jelentőségű még azon körülmény is, miszerint a gyujtó-tü nem csigarugó által tartatik, ugy hogy az például a zárszerkezet visszahuzásánál annak bennsejében marad, s csakis a sárkány közvetlen reávágása következtében ugrik előre, ugy hogy ez inkább egészen véletlenül mozgattatik, s gyakran megtörténik, hogy villája hegyei kilátszanak a zárszerkezetből, s ebbe csakis akkor húzódnak vissza, midőn a fegyver elzárásánál a töltény alját érintik, minek aztán gyakran nagyon is veszélyes eredményei lehetnek. Ha a tü például kissé megrozsdásodik, vagy pedig a megsűrűsödött olaj miatt annyira ragadós lesz, hogy könnyed érintésnél vissza nem lép önmagától a zárszerkezet belsejébe, ekkor könnyen megtörténhetik, hogy a tölténynek gyúanyaggal telitett széleit olly erősen érinti a zárszerkezetnek csak kissé sebes betolásánál, hogy a fegyver elsülése mulhatlanul bekövetkezik, mielőtt az még kellőleg el volna zárva. A helybeli lövöldében illynemü fegyverekkel tett kísérletek alkalmával ez eset egy Vetterly-féle fegyverrel történt, mellynél a töltény kissé nehezen ment be a kamarába. A fegyvert kezelő lövész a zárszerkezet gyors betolása által akarta a töltényt a cső kamarájába nyomni, azonban ez eközben elsült, még mielőtt az elzárás tökéletesen végre lett volna hajtva. A hátrafelé robbanó töltés széttépte a fegyver egész szerkezetét, s a lövész örülhetett, hogy az arczába csapódott puskaporszemeken kivül, minden további baj nélkül megmenekülhetett. Ifj. Kirner József. Kivonatok Rous admiral munkájából: „A verseny törvények- és szokásokról." Az indulásról, a lovarokról s a verseny-lovaglásról. A versenyek egyik nagy átka az indítás nehézsége, hogy úgy szóljunk : egyenlően igazságossága, mi a fiatal lovarok szeleburdiságából származik, kiknek mindegyike indulni akar, ha lovát szerencsésen egyenes vonalba hozta, vagy sikerült tánczolását megszüntetnie. Igen kevés az azinditó (Starter), ki nekik parancsolni tudna, vagy erre elég tekintéllyel birna. Némelyek e bajt a sok rövid futamnak tulaj do nitják, mellybez nem elég pietással fognak, — hanem azt hiszem, hogy ez urak csalódnak, mert az már ismeretes dolog, hogy a legrosszabb és legtöbbször meghiúsult indulások a Derby és sü Legeméi történnek. Egyébiránt nem akarom ta-