Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-10 / 19.szám

294 sinnt birtokosnak tetszés szerint adták a tilalomjogot, mig a politikailag compromittált, vagy nekiek talán nem rokonszenves birtokos ugyanezért hasztalan folyamodott, sőt volt rá eset, hogy ha véletlenül az akkor uralkodó rendszer hivatalnokai szenvedélyes vadászok voltak: még a régibb idő óta fennálló tilalmi jog is tényleg megszüntetett. Ha tekintjük a vadászati és vadásztilahni hazai törvényeket: ezek szerint a vadászathoz csupán a nemesi osztály tarthatott a törvények értelmében jogot, a nem nemes, csak mint cseléd, vagy vendég élvezhette a vadászat gyönyörét; azonban az 1848-ki törvényhozás megszüntetve a nemes és nemnemes honpolgár közti törvényelőtti különbséget, kimondá a jogegyenlőség elvét, s e törvény szellemét helyesen csak is ugy lehetvén értelmezni, hogy e szerint nem a nemesi osztály veszté el előjogait" hanem a nemnemesek vétettek be az alkotmány sánczaiba, — ennélfogva bárba en röl világos törvény nincs is, a vadászhatási jog sem maradt kizárólag a nemesi osztály szabadalma, hanem ki lőn terjesztve a haza minden polgárára. A vadászati tilalomra nézve hazai törvényeink (1802) azt rendelték, hogy minden nemes ember tulajdon birtokának fele területén tilalmat gyakorolhatott, birtoka másik felét azonban a hazai nemesség használatára szabadnak kellett hagynia ; a fentebbi — azt hiszem — kétségbe senki által nem vonható értelmezés szerint most már ezen törvény nem csak a nemesi osztályhoz tartozott földbirtokost illeti kizárólag, hanem egyáltalában minden birtokosra kiterjesztetett, bár ha e tekintetben sem mutathatunk fel speciális törvényt. Mindezeket — tisztelt barátom! — ezen hozzád irt igénytelen soraimban azért emlitem fel, hogy mint a hazai vadászatot képviselő szaklap szerkesztője, akár ezen soraim közzététele által, akár pedig valamelly általad sikeresnek ismert módon bivjad fel az összes vadászatkedvelő hazai közönség figyelmét a vadász törvények szükségességére; mert ha ezen jelenlegi zilált viszony csak néhány évig is igy marad, a természet által e tekintetben is olly dúsan megáldott hazánkban állat seregletekből fogjuk ösmerni a hajdan nagy mennyiségben tenyészett vadakat, s a férfias és nemzeti jellegű ezen szenvedély megrövidítése mellett, nemzetgazdászati szempontból is nem megvetendő összeg megy veszendőbe. Ha e tekintetben a jelenlegi kormány egy törvényjavaslattal járuland az országos törvényhozás elé, mit annyival inkább elvárunk, mert a jelenlegi kormány több tagját szenvedélyes sportsmannek ösmerjük, igénytelen nézetem szerint e törvényjavaslatnak kétfelé kell gondoskodnia, jelesen : Szabályozni kell a jelenlegi állapotot, és meg kell határozni a tilalmat illetőleg a jövőbeni eljárást. Az első pontot illetőleg, noha senki sincs, ki nálamnál inkább óhajtja a legszigorúbb törvények alkotását, meggyőződésem szerint kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a jelenleg fenálló, nagyobb terjedelmű, úgynevezett imidalmi vadásztilalmaknak ma már semmi jogi alapjok nincsen, mert igen helyes és alapos volt azon tilalom akkor, midőn a régibb időben az akkori úrbéres birtok is valóságos tulajdona volt az akkori földesúrnak, teljes joggal terjeszthette ki tohát azt, az úrbéres földekre is, mint tulajdonára a vadászati tilalmat; de midőn most már a viszo-