Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-30 / 18.szám

__ 279 Engedje Sz. Hubert, hogy e derék fajddal a jövő évben is találkozhassunk, s fogadja addig is hathatós óltalmába, annál inkább, mert e kakas még mindig a tyúkok kedvencze! A he rezegnek Murány urodalmi egyébb területeiről, nevezetesen a királyhegyi hollákról tudósítást nem szerezhettem, s igen sajnálom, hogy e terjedelmes vidékről, hol a fajdok nagy mennyiségben s ritka erős példányokban találtatnak, a „Vadász s Versenylap" semmi közlést sem hoz, bár itt az erdőszeti tisztség tudományos miveltsége mellett számos jeles vadászt számlál, kik a tollat is kitűnően forgatják*) * * * A milly örömmel jelenthettem tisztelt szerkesztő úrnak a fajdok ezidei nagyobb számát, olly bánattal kell megérintenem azt is, hogy erdei gyöngytyúkunk, a császármadár, a mogyorótyúk kiveszettnek látszik holláink erdeiből. Május 8, 9 és 19-én majdnem egész napokat töltöttem felkeresésükre s még azon helyeken is, hol másszor sípolásaiktól viszbangzott az erdő, nem találtam egy árva darabot sem. Illy gyászbírt vettem a Csetnekvölgye egyébb erdőköreiből is. Ugy látszik mintha valami nyavalya pusztította volna el, mint időnként a Gfrouse-t Scotiában. Óvja meg ettől Sz. Hubert! * * * Végtére még egy kis medvetörténet. Ez idén május havában egy erős medve látogatta a posálló nevü holla alatti Rosnyói méheseket, s a köpüket nem csak helyben dézsmálta meg, de többeket egészben el is hordott. Egyik kerülő a látogatott méhesben lesen töltött egy éjet, s a megjelent medvét rosz simpla puskájából szerencsésen le is terítette, bár ő ezelőtt mint mondják, még verebet sem lőtt. A medve bundája a püspök birtokába került. Csetnekvölgye, 1868. junius 11-én. Csetneki. Medvevadászati kaland Tyrolban. Több mint két évtizede mult már, hogy a ragadozó faj legnagyobb képviselői, talpas uraimék, a hegy és erdő-dús Tyrolt nem tekintik többé hazájoknak. Ennek oka a lakosok mozgalmas vadászati buzgalmában keresendő, mi hatalmas pusztítást vitt véghoz a ragadozó „férgek" között, a mint ott a ragadozó állatokat nevezni szokták. Azonban koronként mégis el-eltéved egy-egy bundás, portyázása közben, Veltlin és Graubündtenből, hol némi házi- és családias életnek örvend, a határos FelsőVinsgau és Innvölgy hegyeibe. *) Szabadjon itt röviden felkérni azon sóinkat megörvendeztetni. t. urakat, szíveskedjenek néha egy-egy czikkel G r. L á z á r. 18* olva-