Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-20 / 17.szám

273 nevemet a debreczeni versenyeket intéző bizottmány igen tisztelt tagjai névsorában emlitve. Miután én az intézői állástól visszalépésemet illetékes helyeken annak ide­jében nyilvánítottam, s az egylet ügyei vezetésétől a mult 1867-diki idény bevégez­tével tényleg vissza is léptem, minden további félreértések elkerülése véget jónak látom ezt a fentnevezett egylet t. cz. tagjaival jelen lapok utján is tudatni. Marienbad. junius 10-kén. Degenfeld Gusztáv. Vegyes. A berlini első napi-versenyek (jun. 14-én) rövid részleteit éppen lapunk zárta­kor kapjuk. E szerint a „Sziléziai asszonyságok dijjat" 9 versenyző közt az „Alle. mal u. überall siegreiche" C a n a c e hátán gr. Esterházy Miklós nyerte el; 2-ik Gorám p. k., 3-ik M a r i n e r p. m. — Az ezután következett „Preis des Gestüts"­ben öt ló indult; első Bülow hadnagy saját M i s s u n d a nevü félv. kanczáján 155 fonttal; 2-ik gr. Esterházy Miklós S y 1 p nevü szintén félvér kanczáján 162 fonttal. Futottak még E1 s b a m Jacbmann kapitánnyal, Young Tollerton hg. Croy­val és D i o m e d Brünnek hadnagygyal; a két első el is bukott a vizesároknál. A többiről lapunk jövő számának megjelentéig részletesb tudósítást várunk. Lótenyésztőinknek tudomásul szolgáljon, hogy egy april 11-kén kelt hadügymi­niszteri határozatnál fogva Bécsben egy állandóan működő katonai „lóvásárló-bizott­rnány" létezik, melly közönséges katonai lovakon kiviil lovas és tüzér-tiszti fiatal — de legalább 4 éves — lovakat is vásárol egész 310 írttal darabjáért, s hogy szó- vagy írásbeli ajánlatokat (a ló származása és ismertetésének leírásával) Bécsbe „An Ein k. k. stabilén Remonten-Assent-C omission (Alserkaserne, Stiege Nr. 7, 1 Stock) kell intézni, midőn is aztán az illyen lovak vásárlása a legrövidebb uton megtörténhetik. Az állam-ménesek feladata. A stettini és boroszlói gyep legjobb dijjait a kir. ménesek lovai vitték el, s a berlini „Sporn" egy hosszabb elmélkedést szentel ez ügy­nek, mellyben reánk is vet egy pillantást. Az állam nem ismeri úgymond feladatát, ha azt hiszi, hogy az álta adott dijjakat magának kell zsebre rakni, mi kimarad­hatlan, mert roppant tőkével rendelkezik, s ez éppen nem ösztönzi a magánosokat jó telivérek tenyésztésére, miután az állam concurrentiája mellett kevés kilátásuk van. E tekintetben úgymond a magyar-osztrák birodalmi katonai ménesek sokkal elönyösb útat követnek; a kisbéri ménes a fősúlyt nem arra fekteti, hogy magának nevelje a legjobb csikókat s aztán a versenyekben minden dijjat behúz­zon, hanem eladja egy éves korukban, s mig igy a legjobb tenyészanyagot terjeszti a birodalomban, s a privát diligentiával megosztja a munkát ezek további kiképzé­sében, addig a minden évben túladott egyévesekért sokkal nagyobb összeget vesz be, mintha valamennyi állam és magándijjat megnyerné velők, s ezenfelül nem eteti őket és szaporítja budgetét évről évre. Más részről, ha — tenyészanyagának jelességét bebi­zonyítandó — futtat Í3 néhány lovat s nyer is néhány dijt, ezeket ismét minden levo­nás nélkül az egyleteknek visszaadja, s csak a tiszteletdijjakat, serleg stb. tartja

Next

/
Thumbnails
Contents