Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-06-20 / 17.szám
273 nevemet a debreczeni versenyeket intéző bizottmány igen tisztelt tagjai névsorában emlitve. Miután én az intézői állástól visszalépésemet illetékes helyeken annak idejében nyilvánítottam, s az egylet ügyei vezetésétől a mult 1867-diki idény bevégeztével tényleg vissza is léptem, minden további félreértések elkerülése véget jónak látom ezt a fentnevezett egylet t. cz. tagjaival jelen lapok utján is tudatni. Marienbad. junius 10-kén. Degenfeld Gusztáv. Vegyes. A berlini első napi-versenyek (jun. 14-én) rövid részleteit éppen lapunk zártakor kapjuk. E szerint a „Sziléziai asszonyságok dijjat" 9 versenyző közt az „Alle. mal u. überall siegreiche" C a n a c e hátán gr. Esterházy Miklós nyerte el; 2-ik Gorám p. k., 3-ik M a r i n e r p. m. — Az ezután következett „Preis des Gestüts"ben öt ló indult; első Bülow hadnagy saját M i s s u n d a nevü félv. kanczáján 155 fonttal; 2-ik gr. Esterházy Miklós S y 1 p nevü szintén félvér kanczáján 162 fonttal. Futottak még E1 s b a m Jacbmann kapitánnyal, Young Tollerton hg. Croyval és D i o m e d Brünnek hadnagygyal; a két első el is bukott a vizesároknál. A többiről lapunk jövő számának megjelentéig részletesb tudósítást várunk. Lótenyésztőinknek tudomásul szolgáljon, hogy egy april 11-kén kelt hadügyminiszteri határozatnál fogva Bécsben egy állandóan működő katonai „lóvásárló-bizottrnány" létezik, melly közönséges katonai lovakon kiviil lovas és tüzér-tiszti fiatal — de legalább 4 éves — lovakat is vásárol egész 310 írttal darabjáért, s hogy szó- vagy írásbeli ajánlatokat (a ló származása és ismertetésének leírásával) Bécsbe „An Ein k. k. stabilén Remonten-Assent-C omission (Alserkaserne, Stiege Nr. 7, 1 Stock) kell intézni, midőn is aztán az illyen lovak vásárlása a legrövidebb uton megtörténhetik. Az állam-ménesek feladata. A stettini és boroszlói gyep legjobb dijjait a kir. ménesek lovai vitték el, s a berlini „Sporn" egy hosszabb elmélkedést szentel ez ügynek, mellyben reánk is vet egy pillantást. Az állam nem ismeri úgymond feladatát, ha azt hiszi, hogy az álta adott dijjakat magának kell zsebre rakni, mi kimaradhatlan, mert roppant tőkével rendelkezik, s ez éppen nem ösztönzi a magánosokat jó telivérek tenyésztésére, miután az állam concurrentiája mellett kevés kilátásuk van. E tekintetben úgymond a magyar-osztrák birodalmi katonai ménesek sokkal elönyösb útat követnek; a kisbéri ménes a fősúlyt nem arra fekteti, hogy magának nevelje a legjobb csikókat s aztán a versenyekben minden dijjat behúzzon, hanem eladja egy éves korukban, s mig igy a legjobb tenyészanyagot terjeszti a birodalomban, s a privát diligentiával megosztja a munkát ezek további kiképzésében, addig a minden évben túladott egyévesekért sokkal nagyobb összeget vesz be, mintha valamennyi állam és magándijjat megnyerné velők, s ezenfelül nem eteti őket és szaporítja budgetét évről évre. Más részről, ha — tenyészanyagának jelességét bebizonyítandó — futtat Í3 néhány lovat s nyer is néhány dijt, ezeket ismét minden levonás nélkül az egyleteknek visszaadja, s csak a tiszteletdijjakat, serleg stb. tartja