Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-10 / 16.szám

255 nően betanítva. Zárit' arab v. p. m. szabadba betanítva. D a n i e 1 o , aranysárga arab m. iskoláié. Még meg kell említenünk Omar és Neatsecket, mint igen kitűnő ugró lovakat, s végre rövid előleges tudósításunkat azzal fejezzük be, hogy a társulat teljesen méltó azon nagy pártolásra, melyben a közönség részesiti. Az epsomi Derby- Stakest Sir Hawley Blue Gown novü lova nyerte (ap. Beadsman a. Bas Bleu. — 2-ik lett br. Rotschild King Alfredje (ap. King Tom). — 3-ik Newcastlo hg Speculumja (ap. Vedette), 4-ik Rosicruzian (ap. Bedsmann), — Indult 18 ló. E futamhoz az idén igen érdekes esemény végkimenetele csatlakozik ; Marquis of Hastings e versenyen utolsó vagyonát veszté. T. olvasóink emlékeznek talán még, hogy lapunk mult évi 34. számában (Dec 10.) egy igen regényes kis kalandot beszéltünk el a nemes marquis életéből, melynek rövid foglalatja az: hogy a marquis és egy ügyvéd halálba szerelmesek voltak egy szép kis divatárusnöbe; a gazdag ügyvéd már birta a leányka igéretét — midőn egy nap lord Hastings is meglátá — s gyorsabb eréllyel használván fel az alkalmat — a szép leányt hintaján azonnal oltár elé vezeté, honnan a kis boltos-leány mint Anglia egyik legfényesb nevét viselő lady tért vissza. Az ügyvéd boszút esküdött a szerencsés vetélytárs ellen, s e végből minden vagyonával a versenyekre veté magát — miután itt legjobban hozzáférhetett szenvedélyes ellenfeléhez. . . . Hogy rövidek legyünk, csak annyit mondunk, hogy kurta 2 év alatt ez sikerült is nekie. . . . Már a mult nyároni veszteségek pótlására el kelle adnia gazdag bányáit, télre kerülve pedig egész istállóját, csak két-három kedvenczet tartva meg, mellyel az idei Derbyn vagy ismét milliomosnak lenni, vagy végkép buknia kelle. . . A szerencse, mint olvasóink látják — ellene fordult. . . Elisabeth nem is helyezve futott, s a lord jelenleg alkalmasint földönfutó, minden vagyon nélkül. . . . Vájjon a szép marquisnő hogy érzi magát az oly rövid ideig tartó fény és hatalmasság után — nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy az ügyvéd még mindig oly forrón és áldozatkészen szereti — mint ezelőtt két évvel, — s talán még lesz alkalmunk e kis tragi-comedia harmadik felvonását is bemutatni. . . . Egyelőre pedig, miután e regényes esemény hazai sportunkkal is a legszorosb összeköttetésben van, megemlítjük, hogy a nálunk az idei császárdij megnyeréséről ismeretes Ckallange mén is Marquis of Hastings istállójából való, s a fentemiitett mult téli árverésen vette azt Cavaliero úr, ki az egész itt elmondott eseménnyel már akkor ismeretes levén — s a bekövetkezendőket látván, egyúttal biztositá magát a marquis még meglevő anyakanczáira (köztük Elisabeth anya is), hogy ezeket egyik hazaijménesünk számára csikaikkal együtt megvegye, s eddig tán már útban is vannak Magyarország felé, s ilyformán a világ egyik legjobb apalovához (Kisbéren Buecaneer) a létező legfelségesb anyalovakat is megkapjuk. . . . Igy születnek kis okokból nagy események. Épen lapunk zárásakor kapjuk a következő távirati tudósítást: a Bois de Boulogneban tartott lóversenynél jelenvoltak a császár, császárné és a császári herczeg. A 100,000 frankot tevő első dijat Hastings marquis „Earl" nevü lova nyerte!