Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-10 / 16.szám

252 A folyam mellett azonban, mint már emlitém, a nyílt téren ritkán közeledhetem a galambokhoz lőtávolra. Gyakran, nagy boszuságomra, már felrepültek a félénk állatok, mielőtt még elég közeljöttem volna, s az erős szárnycsattogás tudatta velem az irányt, a merre a galambsereg elhúzódott. Tövistől széttépetten, össze-vissza hasogatott ruhával, tevék aztán ujabb ki sérletet, miközben aztán a sűrűséget kellett vigyázva szem előtt tartanom, nehogy valami ragadozó vagy egyéb nagy állattól meglepessem, a mi könnyen megtörténhetett volna. Első eredménydús vadászatom egy délután az arab vándorfalu, Theradt mellett történt, hova a reggeli órákban érkezém meg. A táborhelytől egy, néhány száz lépésnyire fekvő sűrűségen keresztül, láttam a galambokat a magasabban fekvő puszta felé húzódni. Egy könnyű kétcsövű puskával, finom seréttel és fél lövet porral töltve, álltam a nevezett tájon alig egy óra hosszáig, s 14 galambot ejték el, melynek nagyobb részét röptében kellett lelőnöm. Pár héttel később egyszer Om-Bregna mellett táboroztam, néhány száz lépésnyire a Setit folyam partjától, magas bokrok és öreg fák alatt. Itt egy nem igen magas, kopár sziklát vettem észre, hol a különféle galambok elhúzódtak, a mint a vizhez mentek, vagy onnan visszajöttek. Némi fáradság után megmásztam azon helyet, honnan a legszebb kilátást nyerém a folyam medrére s a téres, bokros tájra. Néhány mimosa ág alá bújva, egy óra múlva 10 darab galambbal tértem viszsza táborhelyemre. E mellett még egypár ragadozó madár (milan) által, melyek puskalövéseimet nem igen látszának figyelembe a enni, két szárnyalt galambom elragadtatott, a mint a folyam partján lassan tovabukdácsoltak volna. Meg akartam magamat bőszülni a vakmerő rablókon, s egy galambot tettem ki egy száraz ágra csalétkül, egy másik helyen, honnan aztán a mély leshelyről csakhamar lelőhettem egyet a közeledő milanok közül. Hangos szárnycsattogással bukott alá az eltalált rabló a mélyebben fekvő folyam víztükrére, miaAtt a máiszintén megérkezett társai mind szűkebb ivet formáltak meghalt társuk felett, s ugy látszott, hogy a holt galambrai étvágyukat tökéletesen elvesztették. A legnagyobb forróság alatt, a magas fák vagy bokrok között, a Setit s Athara folyamai mellett számtalanszor a legszebb eredménnyel tevék eleget touristai szenvedélyemnek a pompás galambpecsenyével, mindazáltal soha sem sikerült számosabb galambot elejthetnem, mivel az egyenkint vagy egymáshoz közel ülő madarak minden lövés után messze elrepülnek, vagy a folyón keresztül húzódnak. A bennszülött ifjabb férfiak s a gyermekek nagy ügyességgel birnak hurokkali fogásban, s az arab falvak mellett naponkint két garasért, vagy néha valamivel többért, sokszor több élő galambot kaptam, mint a mennyire szükségem volt. — Oly helyeken, hol a galambok szerettek a földre ülni, korán reggel egy kis magot hintettek el, s e körül kisded vermükre alkalmazott szőr hurok rakatott le, erősen a földbe verve. A megfogott galambot a közelben leskelődő hurokvető gyorsan eltávolította, nehogy a többi közeledő galambok elriadjanak.