Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-05-30 / 15.szám

236 nagy robajjal kikelt, s oly hirtelenséggel a sürübe vágta magát, hogy egy pillanat alatt eltűnt s lövésre gondolni sem lehetett. Meggondoltság-e ez, s leleményesség a fajd részéről ? En ezt vagyok hinni hajlandó, mindenesetre igen meglepő óvatosság, melynél csak az lehotett volna még csudásabb, ha a fegyveres kerülő helyett a fejszés paraszt lábánál kelt volna ki. Derék erdészünk káromkodva ment el, mint emberei beszélték, egész házáig egy szót, sem szólt csak mormogott magában s még hetek múlva is csak dunyogva beszélt e bűvös fajdról. Tavaly (1867-ben) az erdész hétszer levén e tájon lesen, újra felismerte régi ismerősét s lövés nélkül ott hagyta, hadd próbálkozzanak meg vele az urak. Mink azonban e dürgtérre nem jutottunk. Igy hihető, hogy a jelen tavasszal ismét találkozhatunk e bűvös nyirfajddal. *) Ily vén kakasokkal, melyek bizonyosan több lövés előtt menekültek már s okultak, a legügyesebb csalogató hanggal sem boldogulhatni. Fiatal kakas eljön a jól utánzott „tsihiu tsihiu" fújásra, vagy a tyúk „kekré" hangjára, de vén kakast elbolandítani nem lehet Visszatérvén napkeltekor a dürgterekröl, kis pihenés után vadászos reggeli következik, azután pedig vagy bak keresésre indul a társaság, vagy, mi érdekesebb s mindenesetre idényszerűbb, császármadár csalogatásra oszlik szét különböző tájakra. A császármadár, mogyorótyúk, tetras bonatia — erdeink gyöngye, szép számmal találtatik úgy az alanti bükkösök s mogyorósokban, mint a fentebbi s legfelsőbb fenyvesekben is. Ha sikerült egypárt felrebbentem, elülünk vagy elállunk jól fedett helyen, s ha tudjuk tiszta siphangját csalogatónkon utánozni, ez Ízletes husú vad akár lábainkhoz is leszáll. Ez szintén nem utolsó, de nem is könnyű sport. Máskor meg jelenték embereink, hogy itt vagy ott saspár fészkel a magas fényűn, s ki igazi vadász, ott lesheti s lőheti a lég királyát. Néha ismét medvét nyomoznak ki tót puskásaink, s a fajd-les néha medve-lesre változik, idáig azonban eredmény nélkül. A matzkó rendszeres meghajtásához nincs készület, söt vállalkozási szellem sem volna. A néhány napi vadászat eredménye e vad-kevés határo kbanl —2 siketfajd, 1—2 nyirfajd, 4—5 császármadár, 3 — 4 erdei szalonka, 1—2 őzbak szokott lenni, néha azonban, ha a kirándulás mindössze két napra szorítkozik — csak is 1—2 fajd lövetik. Némely évben igen különös számmal szokta Diana istennő kegyadományait osztogatni. Igy 1857. évbenA napi vadászaton 1 szalonka, 1 császármadár^ \ nyirfajd, 1 siketfajd, 1 nyúl, lróka, 1 őzbak s legfurcsább az, hogy az itt elősorolt rendben ejtetett el. Máskor ismét — 1866 ősszel — egy napi vadászatban sem több sem kevesebb mint öt lövés történt öt különböző vadra, farkasra, rókára, őzre, *) Igen kíváncsiak vagyunk s maradunk az eshetőségekre, s tisztelettel felkérjük annak idejében pár szóval értesíteni ez érdekes fajd további sorsáról. Szerk.