Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-30 / 12.szám

193 sék be tárgyaikat és szombatra küldjék be, miután ezen nap és vasárnapon megtekintésre állíttatnak ki. (Levelek Strass Moritz cs. k. udv. ló-szállitónak a bécsi Tattersallba intézendök.) — Jégmedve helyett mammouthra bukkanni sem mindennapi dolog a mai világban, pedig ezt beszéli egy mostanában megkegyelmezett orosz államfogoly, ki Szibériába volt deportálva. „Egy nap többed magammal vadászni menénk a Lena partjain, leginkább kék rókákra, azonban jégi medvékkel gyűlt meg a bajunk, s a bestiák nagyon éhesek lehettek, mert a vadászokból nem sokára üldözöttekké tettek , oly dühösen rohanának reánk; szerencsére a Lena magas martjaiban roppant üregek, barlangok vannak, s egy ilyenbe menekültünk be fiammal, mig a többiek másfelé szaladának ; két bárom a gubanczosok közöl azonban nyomunkban volt s ugyancsak szorongatott. Többször tüzeltünk reájok, de a helyett, hogy elriasztanék, még jobban felbőszitők őket, s kristálypalotánkban nem a legkényelmesbben érzők magunkat; lövés lövést ért bár, de nem annyira ezek, mint a roppant jégtáblák; melyek lövéseink heves detonatiójától a barlang falairól hullottak —riaszták vissza őket, magunkat azonban majd eltemetének. Végre elczammogtak a hívatlan vendégek s midőn már könnyebbült lélekzettel kissé kipihenni akarnánk, egyszerre ijedten ugrik föl fiam s elkiáltja magát, meredten mutatva a barlang kissé sötétes háttere felé. „Apám! nézd csak azt a szörnyet!" — Én se vagyok rest, s talpra ugrom, azt hivén, hogy a bestiák valahol nyilást találva bebújtak. A mint oda pillantanék, egy roppant nagyságú állatot látok egészen közelünkben, felényire vastag jégkéreggel borítva s félig kitakarva, miután a burkoló jég-táblák nagyobb része lehullt. Ijedelmünk eleinte épen oly nagy volt, mint azután örömünk ezen felfedezésen, mert valóságos mammouth volt az, húsostól bőröstől, — a mint megteremtve volt ezelőtt 4000 évvel itt Sibériában, melynek akkoriban kellemesb levegője lehetett. Midőn a barlangot elhagyók, hogy haza siessünk, jól megjegyzők magunknak fekvését hogy ismét odatalálhassunk ;• nagy örömünkben azonban valamire nem gondolánk, hogy t. i. ragadozó állatok miatt jó volna kitakart részét a jégtáblákkal ismét elfedni; igy aztán midőn másnap munkásokkal s a hatósággal a helyszínére érkeztünk — a nagy állat fele részét egész a csontokig lerágva találtuk. Ezt a csúfságot alkalmasint az általunk elriasztott medvék tették, visszaczamogván a lőrések megszűnte után s helyettünk özönvizi társukat falván fel. . . De azt mondó vagyok, hogy jobb volt az igy. A kormányzó 300 ezüst rubelt fizetett találmányunkért. Berlini versenyek 1868-ban. (A „Verein für Pferdezucht stb." mart. 21-iki ülésében elhatározá, miszerint a versenyek ezután a hoppegarteni gyepen, a keleti pályánál, tartassanak). — Az e versenypályára szóló „m e gjegyzések" tökéletesen egyeznek a boroszlóiakkal ; 1. mult számunkban. Első nap. Szerda, junius 17. d. u, 4 óra. I. Arany ostor és 500 tall. Államdij 3 éves és id. belföldi mének és kanczák számára stb. II. Ezüst ló, ő fels. a királytól még trónörökös hg korából és egyleti dij 800 tall. Handicap. Minden országbeli ló számára. Tét 100 tall., bánat 50, de csak 10, ha 18G8. junius 4-ig bejelentetik. Elzáratott febr. 1. (Offiz. buli. p. 235. 23.) 17 aláirással. III Unions-Rennen Államdij 1000 tall. Az első versenynapon, a continensen 1865-ben ellett valamennyi ló számára. Tét 40 Frigyesarany, bánat lS65.dec. 31-ig kijelentve 15 Fr. ar., később 25 fr. ar. ha nincs ivadék, nincs bánat Teher : ménre 112 font, kancza és heréltre 3 f, kevesebb. Távolság 750 i