Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-20 / 11.szám

170 Crocodil-vadászat a Níluson. (Báró Prokesoh-Gossmannó *) elbeszélése után közli Solymossy Pal) Az utazó, ki a Cairóból Felsö-Aegyptom és Nubiába vivő útra vállalkozik, ha máskülönben bir fogalommal a nemes festői műről — s melyik műveltebb ember nem birna ezzel ? — minden tudvágya és művészeti érzelme mellett: ép oly igen el van foglalva a gondolattal az előtte idegen afrikai vad vadászatára, mint az aegyp­tomi művészet imposant megtestesülésének megpillantására. „Egy crocodilt csak látni is" — ez az első, még csak szerény kívánság. „Reá lőhetni mégis csak szép volna" — gondoljuk magunkban, midőn a hajó közeledtére az első Sauriert') messziről a vizbe röpülni látjuk, s ha a jól talált álla­tot, daczára annak, egy ugrással a vizben eltűnni látjuk, akkor felébred bennünk a vad kedv, egynek birtokába juthatni. En, utazó-társaságommal, mind e fokozatokon átmentem, s egyúttal megval­lom, hogy egy óriási crocodilt el is ejtettünk, s haza is vittük. Készakarva mondom: „mi," mert habár magam nem lőttem is reá, de mégis ott voltam a vadászaton, s szóval és példával reá birtam a többi vadászokat, hogy a kopár homokzátonyon, a déli nap égető heve alatt, ki ne dőljenek. A Nilusoni utazásunk alatt, nevezetesen Assuanon fölül, már gyakrabban lát­tunk crocodilokat, s a gőzhajót megállítva, a csolnakot vizre bocsátottuk, s órák hosszáig elhevertünk a forró homokban, hogy bevárjuk a crocodilok visszatérését, melyek közelgő gőzhajónk zajára visszahúzódtak a vizbe — de mindig hiába. Igy történt, hogy január 9-én, midőn a gőzhajó fedélzetén félig álomba me­rülve üldögélnék, egyszerre „Simsah" 2) kiáltás riaszt fel. Felpillanték, s valóban, egy zátonyon, mintegy 1000 lépésnyire .előttünk, két hosszura nyúlt tömeg feküdt, melyek feketén — tulajdonképen mint valami fatörzsek — tűntek ki a sárga homok­ból, s a rekkenő hőségben mozdulatlanul hevertek. Férjemmel és R. úrral egy pillanat alatt a csolnakban valék, és csendesen s a legnagyobb elővigyázattal közeledtünk a zátonyhoz, mialatt a hajó csak a viztöl vi­tetett lefelé. , Megvallom, hogy egyetlen fegyverem egy fehér napernyőből állott, de vájjon ki gondolna ily pillanatban oly csekélységre, kedves kis fegyverem pedig nem volt golyóra készítve, holott itt csak a golyó képes valamit végezni. Parthoz értünk. A két férfi halkan, meghajolva csúszott azon hely felé, hol a crocodilokat a hajóról megpillantok. E közben ezek egyike eltűnt, de a másik még mindig ott hevert, mozdulatlanul, rendkívül feltátott torokkal, valószínűleg alva. A vadászok most ehhez mintegy 150 lépésnyire közeledtek, s még mindig nem látszott semmit is észrevenni, s én lélekzetvétel nélkül, sebesen dobogó szívvel vártam a lövést. De, mint tapasztalt vadászok, lövésre emelt fegyverüket még egy­szer lebocsáták, s még néhány másodperczig vártak, hogy a sietés közben felhevült­vér, vagy — jobban mondva — a nyugtalanná lett kar egészen nyugodt legyen, *) A hajdani hires színésznő e kis kalandja folyó évi január hóban történt. ') Saurie = gyik-faju állat 2) Az arabok jelzése a crocodilra.

Next

/
Thumbnails
Contents