Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-20 / 11.szám

167 kor (Juniperus), a királyhegyen ellenben a gyalogfenyü (Mughus) található. Hol sok a kaszálható hegyi rét vagy legelő, ott számosak a faragatlan szálfákból összerótt pajták, miket Dobsinán, Redován s a csetneki hollákon csűröknek, Klenóczom Tiszolczen, Kokován s a Garamon szállásoknak neveznek, s széna-gyüjtéskor, mely a hollák közt junius végétől september közepéig vagy néhol végéig tart —valamint vadászati kirándulások alkalmával, kivált zivataros vagy esős időben, e tanyák igen fontos szerepet játszanak. A hollák rengetegei kedvencz tartózkodási helye mindenféle erdei vadnak. A medve (ursus arctos L.) állandó lakos itt, s vannak vadászterek, főképen a számos üregekkel biró mészhegységekben, mint a berezeg Coburg murányi urodalmiak, hol minden időben rá akadhatni, s alig múlik év, hogy 1—2 medve le ne lövetnék, vagy a gróf Andrássy György krasznahorkai urodalma hollái s téréi, hol az erdőmester Tomori, megyénk első rangú medvevadásza, majd minden évben ejt maczkót. Megyénkben két fajta medvét külömböztetnek meg, a hegyesebb fejű s kise b b ban gyász medvét, és a gömbölyű fejű fekete vagy barnás vagy vörhenyes szinü nagyobb medvét. Hogy valóban két vagy több faita medve volna hazánkban, vagy hogy valamennyien csak egy fajt képeznek, rzt én megmondani nem vagyok illetékes. — E kérdést a „Thiere des Waldes" czimii remek munkában oly szaktudósok mint Brehm és Rossmaesler is eldöntetlenül hagyák.*) Legtöbb medve terittetik le az éji lesvadászatokon, ha a maczkó az érett zabföldeket látogatja. Tomori a sajátkezüleg lelőtt busz s egynehány medvét nagyobbára igy ejtette hatalmába s a murányi erdészektől is nem egy esetet hallottam, hol császármadár vagy nyúlles alkalmával kapták őt cső elejbe. Hajtóvadászatok, ha még oly jól rendezvék is, kevesebb eredményt mutatnak. A farkas (Canis lupus L.) bár jobban kedveli a dúsabb prédát nyújtó, lakottabb alsóbb vidékeket, a hollák körül mégis gyakorta ténfereg. Némely télen át a künjáró juhnyájakból busásan veszi ki részét, gyakran pedig a vadászó ebeket fogja el, mint az 1866—67. télen magunk kópéiból hatot — fájdalom, a legjavát ragadta el. Néha azonban egész télen át alig találhatni nyomára. Ennek vadászata szintén lesből, csaldögön legsikeresebb; hajtásban hogy farkas elesett volna, azt alig hallani, a kullogó fráter ritkán tartózkodik egy helyen 24 óránál tovább. A róka (Canis vulpes L.) leginkább a faluk közelébeni sűrűségekben ; a magában morfondi rozó borz (Meles taxus P.) holláinkon is gyakran találtatnak. Néhány év előtt a fekete-lebotai kerülő véletlenül reá bukkant egy nyilt sziklás vaczokra, hol hófúvás és földomlás által megrekedt négy borzt pillantott meg. Szimpla puskájával egymásután mind a négyet lepuffantotta. *) Igen helyesen, mivel csakugyan különböző a két faj, némely pedáns zoolog ellenállitása daczára No de erről külön czikkbeu fogok szólani az általam és Maximilian neuwiedi berezeg által tett s egymással közlött ós megegyező észleleteink nyomán. Lázár K. 11*