Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-10 / 10.szám

148 vadász rögtön a majmok háta mögött termett, melyek meneküléshez látlak, a kicsinyek anyjuk vállain lovagolva, egészben véve, borzasztóan hasonlítva az emberhez. Pár perez múlva közöttük vannak a vadászok, még teljes üzésük közben is lőnek, s a nyeregből lehajolva megragadnak három félig kinőtt páviánt, s oda kötik a sikoltozó állatokat lovaik nyakához. Ot perczczel később már teljes üzéséhen vannak egy gyönyörű him zerge vagy „tetei"-nek, melyet Abu-Do egyedül ért be, s kardjával le is szúrt. Futás közben az állat térdinait oly tökéletesen metszé keresztül, hogy a tör éle a legcsekélyebb csorbát sem szenvedte. Alig birkóztak még meg ez állattal, ballható lön a bivalyok sajátságos bömbölése, s a vadászok, tőreiket eldobva, a mimosa-berekbe rohantak. Onnan egy óriási bivalyt hajtottak fel, s Baker reá lőtt A másik pillanatban már egy egész csorda rohant elő, menydörgéshez hasonló tombolással, s iszonyú porfelleggel borítva üldözőt és öldözöttet. Midőn Baker követhette őket, s az arabok ismét szemébe lüntek, már akkor ezek a bivalyok között voltak, s egy fiatal, 12 markos bikával küzdöttek, melybe úgy belekapaszkodtak, mint valami mészáros-kutyák. S valóban, sikerült is nekik azt jól megragadni és földre teríteni, mire aztán csontjait összetördelték, s táborhelyükre hurczolák. E zsákmány igen nagy értékkel birt, s később Cassalaban az élő példányok roppant keresettek lőnek. A társaság egyideig a Setit völgyében táborozott, egy gyönyörű oasison,gazdag növényzettel, s csak azon egyetlen árnyoldallal,hogy az oroszlánokkal közeli szomszédságban állt, melyek a dschungel csaknem áthathatlan sűrűjét hasznukra tudták fordítani. Az utasok táborhelyüket bekeritették, s egy csalitból a fákat kivagdalták, hogy a nap heve ellen menhelyük legyen, roppant tömeg száraz fát gyöjtöttek, melyeket az áradat hordott rakásra, s mindent elkészítettek a teherhordó tevesereg elfogadására, miknek útmutatóul nagy tüzeket gyújtottak. Minthogy az éléskamara gazdagon el volt látva, az arabok boldogan érezték magukat, s midőn az étkezésnél egy tiszta abroszt is kiterítettek, az aztán az európaiak kedélyére is igen jótékonyan hatott. Táborhelyükről], első kirándulásuk alkalmával nagyszerű küzdelem keletkezett egy irtózatos elefánt és az arab vadászok között, s Baker azt hiszi, hogy nem volt gladiator-küzdelem Rómában, mely gyönyörűbb látványt nyújthatott volna. S ily harezok, melyekben az állatoknak majdnem természetfeletti okossága tulajdonkép még inkább csodálatra méltó, mint az embernek őrült vakmerősége, testi ereje és ügyessége, — ott nem valami nagy ritkaság. Valamennyi kaland Amerika prairiein s Kelet-India dschungelein jelentéktelennek tűnik fel e csodaszerü vállalatok és tények mellett, melyek naponként ismétlődnek, s csak néha-néha szenvednek csekélyebb változásokat, mint például Abu-Do magán birkózása egy vadkannal, melyet csaknem közepén vág keresztül, vagy a vizi-lovak és crocodilok szigonyozása, mely czélból az arabok meztelenül ugranak a vizbe, vagy néhány oroszlánvadászat, fellázító episodokkal, s mindig egyenlő eredménynyel.