Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-03-31 / 9.szám
136 versen vissza akartak térni; csak folytonos bátorításaink birták őket annyira, hogy útjokat tovább folytassák. Es valóban, nem kis fáradságba került ezen meredek sziklaoldalon lebocsátkozni, mivel a lábaink alatt lehengerülő földdarabok lépéseinket annyira bizonytalanná tették, hogy minden perczben attól kellett tartanunk, miszerént a mélységbe alá zuhanunk. En, mint a társaság legifjabbikja, legelőször értem le a lapályra, hol elsőségem jutalmául a földön egy szép sastollat találtam. Több mint két óra telt el, mig az egész társaság helyén volt. Szereday Aladár, (Vége köv.) A sport demimonde-ja. Páris, márczius 9. A versenyidény Steeple-chasse-al kezdődött, mi tudvalevőleg inkább összegyűjti a zajos főrangú Világot és a bizonytalan uton-módon gazdagodó demi-mondeot, mint a későbbi síkversenyek meetingjei. Látva mainapság La Marche- és Vincennes-ben a verseny és lovak iránt lelkesülő hölgyek szervezett üzelmeit, lehetetlen az e tekintetbeni nagy előmenetelt be nem vallanunk. Mi volna ma már Lola Montez! Véleményem szerént, ha ő — ki mint tudjuk Amerikában nyomorú véget ért — ma a versenytéren megjelennék, minden akkori merészségeivel s különczségeivel bizony csak régi divatának s elmaradottnak sőt még illedelmesnek is látszanék a mai „Toquées" mellett. Ugy venné ki itt magát, mint Gavarni simán fésült s befont hajú lorettjei — a divatos, fantast frizuráju s művészileg felborzolt és homlokra csüngő hajú párizsi nők mellett, a mint Marcelin vázlatjain látjuk. Ebben a tekintetben elvitázhatlanul nagy kifejlődést tett a jelen — a múltra viszonyítva. Igy jelentik p. o. egy mérhetlen gazdag idegen nőnek megjelenését a Bois de Boulognei versenyen, ki valóságos forrongást idézend elö e körökben. 0 leend ez „egész Páris" királynéja, s már remegnek trónjaikon bizonyos szilárd alapú nagy hatalmasságok, kik a verseny mezőn az „offenbachi" előadások páholyaiban eddig a hangadó szerepet vitték. Készülődés a háborúra, nemsokára nyilt hadüzenet. A versenyek ugyanazon időben kezdődnek a böjti szónoklatokkal. A báloknak vége, melyek a husétkekkel mint látjuk egyidényüek, s színielőadások foglalják el a salonokban helyüket, melyek böjti tápul szolgálni látszanak. A versenyek! Ezek módositák, igen, ezek változtaták át egészen a vérmérséket. A pályatéren van most a nagyvilág, a demimonde és a cocotte egymással érintkezésben, összvegyülten, mint a megkevert kártyák játék előtt. Versenyzés üzi játékát hintóról hintóra, fusio és confusio váltja egymást a durrogó champagnei közt. Es aztán a visszatérés robaja; a break-ek sebesen repülnek, mint a bonmot-k, a kerekek folytonos mozgásba jőnek, mint az „argót" (tolvajnyelv), az illem fel s alá hullámzik a porral, határtalanul és alkalmatlankodva, mint ez. Nem tagadhatni, hogy itt egy neme fejlődött ki a sport demimonde-nak, mely a tulajdonképeni demimonde-dal mindenütt fraternizál a „zöld szőnyegen", a versenypályák gyepszőnyegein s a homburgi játékasztalok zöld posztóján. Vannak köztük egyének, kiket mindig és mindenütt láthatni, anélkül, hogy tudnók, honnét