Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-03-31 / 9.szám

hogy az Abu Ilemmedbc vezető uton (a 19. és 20-ik éjszaki szélességi fok között) a folyam nagy kanyarulatát átvágják. Ez ut mintegy 230 angol mértföldet tett az irtózatos nubiai sivatag közepette, ezt pedig gyors menetben kellett hátra hagyni, mert a valóban kiszáraztó Samum a vizet a tömlőkből rövid idő alatt elpárologtatta. Az ut.;ak mintegy felényire, Muralidban (keserű forrás) létezik egy kcserüsós vizű mocsár, hol az eltikkadt tevék szokták szomjukat enyhíteni. Néhány órajárásnyira Koroskon tul, az utasokat a következő jelenetek vették körül: „Izzóan, minDaz olvasztó kohó, terjedt ki a sárga homok a láthatár széléig. Szétszakgatott halmok sora — valamennyi vulcanicus eredétii — szakítá meg a végnélkül^ síkságot. A vulcanicus salakok egyes kúpalakú halmai több száz lábnyi magasságra emelkedtek fel, s a távolból annyira hasonlítottak Alsó-Aegyptom gúláihoz, bogy alig vonható kétségbe, miszerint ezek valának az ős-kor amaz óriási építményeinek mintaképei. Fekete bazalt-kúpok nyúltak ki itt-ott a homokból. A —• mondhatnók — felolvasztott lég reszketett az égő földfelületen, a hévmérő az árnyékban (a vizes tömlők) alatt 114 Fahrenheit fokot mutatott, a napon pedig 137-et. (Keaumur szerint 36V

0—46

2

/J°). Zaj nélkül siklott tova a tevének taplószerü talpa a homokon, mi sem volt ballható, csupán egyes teher-csomagok rázódása, melyek lazán valának felkötve az állatok hátaira." S ez igy tartott csaknem bét egész napon a síri csondesség'ü sötét sárga homok-sivatagon keresztül, gula-halmoktól határolva, s vulcanicus kilövellésekkel behintve — melyeket a természet, ugy látszik, pontosan idomitott, bogy megmutassa az embernek, miként kell csinálni a romboló eszközöket — el a sziklák mellett, melyeket izzókká tett a forróság, egy oly úton tova, mely a növényzetnek még csak legcsekélyebb nyomát sem mutatta. Minél tovább hatoltak előre, annál tökéletesebb lön a kietlcnség. „A mennyire a szem elláthatott, hullámok valának láthatók, hasonlóan egy tajtékzó tóhoz, szürkén, hidegen, közepette a lengő forróságnak, hullámok, egyetlen csepp viz nélkü 1,-csaknem azt kelle hinnünk, hogy egy háborgó tenger egy pillanat alatt kővé meredt. A Samum keresztül kasul nyargalta e borzasztó vadont, s a forró homokot oda kergeté a sziklák repedéseibe. A tevék lehajták fejőket a szél fulasztó leho előtt, s a karaván hallgatva bugdácsolt elöro. Folytonosan mentünk odább-odább, a nappal irtóztató bőségében, s az éj üdítő hűsében egész Muralidig, ama szomorú térig, mely a kimerült és szomjazó tevék előtt oly jól ismert, s melyek o pontot elérni törckesznek, bogy a borzasztó út után legalább még egyet ihassanak kimulásuk előtt." E tér leírása emlékezetbe hozza az elefántok meseszerű temetkezési helyét Ceylon szigetén. A forrás egy kihamvadt kráterben fakad, melyet köröskörül, egy helyecske kivételével, 300 láb magas durva szirtek szegélyeznek. A talajt meredek völgy képezi, homok-talaj, közel 300 rőfnyi kiterjedésben. A kráter szivében, ott, hol egykor