Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-03-20 / 8.szám

117 Néhány szó a kolozsvári versenyek érdekében.*) A „Hippologische Blátter" febr. 8-iki számában következő czikk jelent meg: „Das k. ungarisehe Ministerium des Innern hat auf Ansuchen des Klausenburger Wettrennvereins bewilligt, die Klausenburger Rennen vom Monat September in den Monat Juni verlegcn zu diirfen. Für die Klausenburger Rennen und die Betheiligung daran diirfte diese Verlegung sich jedenfalls nützlich und befördernd erweisen." A kolozsvári versenyek 1857-ben kezdődtek és juliusban tartattak 1860-ig; ekkor a versenyegylet — melynek vezetésével akkor úgy látszik szakavatottabb egyének voltak megbízva —• folyamodott a kormányhoz a versenyek septemberre áttételeért, mely meg is engedtetett. Egész 1867-ig septemberben tartattak tehát a versenyek ; mikor is a kormány rendeletéből — a kolozsvári versenyegylet folyamodása következtében-e vagy sem ? . . . azt nem tudom — visszatétettek Juliusra. A ki figyelemmel kisérte a kolozsvári versenyeket e két hónapokban, és érdeklődött a versenyügy iránt, következtetést vonhat: melyik előnyösebb a két időszak közül. Leginkább megítélhetik pedig azok, kiket leginkább érdekel, t. i. a versenylovak tulajdonosai, kik mindkét évszakban foglalkoztak az idomitással. Ilyen e sorok irója is. Bátorkodom e tárgy felől szerény véleményemet adni. A juliusi verseny, és még inkább ajuniusi, következő okokból káros a versenyügyre nézve. 1. Az erdélyi időjárás szerint ritka év, melyben april előtt el lehet kezdeni a galoppirozást; nem egyszer megtörténik, hogy még april elején se lehet, márcziusban pedig nagyon ritkán. Marad tehát az idomitásra 2 — 3, s legjobb esetben 4 hónap. A V. V. lapok olvasói, legalább a magyarországiak előtt — mert Erdélyben általános vélemény, hogy 3 holnap bőven elég egy 3 éves ló idomitására, nevetségessé tenném magam, ha hosszasan kezdeném indokolni, miért nem lehet ezen idő alatt semmiféle, annál kevésbé egy későn fejlődő — milyen sok van az erdélyi lovak közt — 3 éves lovat kellő conditióba hozni. Annyi bizonyos, hogy ez lehetetlen, és nem annyira a lóverseny, mint a ló-letörés előmozdítására szolgál. Ezt bizonyítja, hogy 1867-ben a szamosfalvi idomitó istállóból pályázó lovak közül a versenyekkor egy se volt még meglehetős conditióban. 2. Anyagi kárára van az egyletnek a korai verseny; egyfelől juliusban az aristocratia és a polgároknak nagy része falun, fürdőn vagy épen utazni van, ennek következtében az állványok üresen maradnak, mint tavaly, mikor alig lőn 3—4 páholy eladva. A versenyügy iránti érdekeltség pedig fájdalom nem elég nagy arra, hogy a juniusi meleg és porban 2—3 napi utat megtétessen a szépnemmel. A mult évben is nem egy családot ez tartott vissza a versenyektől; másfelöl, mert a társaság Ko*) Éppen lapunk zárásakor jött az e versenyekre vonatkozó belügyminiszteri leirat, melyet alább „Vegyes" rovatunk élén közlünk.