Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-03-20 / 8.szám

115 Ez ifjú ur egyszer galambokra fogadott Ross kapitánynyal, mely alkalommal tömérdek pénzt vesztett, s ezért boszút akart állni. Midőn aztán nem sokára rá Derbyben találkoztak, azonnal bele kötött Ross kapitányba. „Először is — irja Ross — lovaglásom jött szóba, s kikötötte magának, hogy egy egyént fog velem szembe állítani, a ki akkor szintén Scóthonban vadászott, s a kinek ellenemben 4 mértföldet kellett volna lovagolnia Leicestersliireben, mindkét részről ezer fontért. Douglas kapitányt igen jól ismertem, mint egész Scóthon legkitűnőbb sportsmanjét, de azt is tudtam, bogy Leicestershirebeni számos vadászataim igen nagy előnyt nyújtanak nekem ennek talaján minden ujoncz ellenében. Azt is reméltem, hogy barátaimtól kitűnő Steeple-chase lovat fogok kapni, minthogy ilyennel akkor épen nem birtam. Tehát a fogadást elfogadtam. Ez volt az egyik. — Erre áttért egy kerülővel a kakasokra. A kakas-viadalból mitsem értettem, de nem is érdekelt a sport e neme soha. Csupán azt az egyet tudtam, hogy az bir a legnagyobb előnyökkel, a kinek ví-kakasai a küzdtér közelében vannak, tehát nem kell szenvedniök a hosszas utazás miatt. S minthogy különösen megjegyzém magamnak abbeli nyilatkozatát, hogy ő Scóthonból fogja hozatni a maga víkakasát, mint ahol ö tömérdek ilyenekkel bir, mig én az enyéimet, még pedig a legjobbakat, Leicestershire bármelyik birtokosától vagy bérlőjétől választhatóm, a kikkel igen jó lábon állék, elfogad'am a másodikat is, ezer fontig. — Csakhamar erre, minden látható ok nélkül, még 2000 fontot tett a lord az 1000 fonthoz, a steeplochase-matchra, minek következtében nem egy könnyen találkozhattunk aztán egymással, a nélkül, hogy az összeget fel ne emelnők." A kapitány barátai 300 lovat bocsátottak rendelkezése alá, s ö a liirneves Clinkert választó, a mostani Peel ezredes tulajdonát. Douglas kapitány a Radicalt lovagolta. A verseny előtti estén lord Kennedynek összejövetele volt Rosszal, melyben elhatározták, hogy — tekintve a nagy összeget, mely a koczkán forgott — az eredmény feletti minden vitára való alkalomnak, a mennyire csak lehetséges, eleje vétetvén, holnap, kivételkép, engedtessék meg az egymást keresztezhetés és a pályáróli letérés is. — Ez azt akarja jelenteni — mondá Ross — hogy egymást agyonlovagoljuk és megöljük, ha lehet ? — Tökéletesen — viszonzá a lord. „Eléggé sajátságos volt az első akadály —mondja tovább Ross—• egy sövénykorlát, öt keresztfával. En Clinker fejével körülbelől egyenes vonalban álltam Douglas térdével. Mintegy 40—50 rőfnyire a sövénytől világosan láttam, hogy a Radical kudarezot vall, s visszaemlékezve a tegnap esti határozatra, Clinkert szorosan tartám. Radical, a mint vártam, közvetlen a sövény előtt Clinkernek fordulva, megfordult. En sarkantyút adtam lovamnak, Douglast átvetettem a sövényen, Radical pedig az innenső oldalon felbukott. Azonban Douglas nem veszté el lovát, a kantár az övhöz volt kötve, s csakhamar ismét fenn ült, csakhogy a fogadás ez által már el volt döntve. En egyet fordultam, átugrattam a sövényt, s oly előnyt nyertem, hogy többé be nem érhetett. „Jelen szatócskodó napjainkban egy embernek ilymódoni megölése bizonyára 8*