Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-03-10 / 7.szám

105 — A kisbéri egyéves telivércsikók árverése, mint halljuk, az idén is mindjárt a bécsi tavaszi versenyek után, tehát május 27 v. 28-án fog tartatni Kisbéren, hová az napra külön vonat indul Bécsből. Figyelmeztetjük reá az illetőket. — A bécsi regatta az idén május 17-én tartatik meg. Szabályait jövő számunkban hozzuk. Programmja még nem jelent meg. — A ragadó lovak rögtöni megállíthatására Ruspoli herczegnö Bécsben egy készüléket talált fel, s reá mind a két részrőli ministeriumtól szabadalmat vévén — készítését Woerner szijjártónak (Bécs, Augustinergasse) adta át. A napokban nyilvános kísérleteket fognak tenni vele, midőn mi is visszatérünk reá. — Egy vaddisznó pöre. A „La Franche Comte" következő mulatságos kis eseményt beszél el egyik legközelebbi számában. A^t. . .. község vadásza megsebzett egy vaddisznót, ez azonban lősebe daczára is megfutott ugy, hogy a vadász nyomát veszté. A sebzett vad, alkalmasint szomjtól hajtva, a közelebbi folyó felé törtetett, melynek martja alatt egy emberrel ütközött össze, ki ott halászgatott; eleinte mindketten meghökkentek; a halász azonban hamarább magához térve, kapá evezőjét s olyant teremtett a kani füle mögé, mely egyszerre megszabaditá őt e mulandó lét napi gondjaitól. A halász egy darabig elnézegető nagy kincsét, s már előre röhögött magában a d—i nagyvendéglős csodálkozásán, ha majd eléje dobja mai halászatának eredményét;— s hogy e szép pillanatban mentől előbb gyönyörködhessék, kapá fel a kani két első lábát s hátára ölté. De óh irigy sors, . . ép e pillanatban ért ki a zuávból lett községvadász is az erdőből, s éles szemei kis másodpercz alatt felismerők a helyzet criteriumát. . . Dühös lárma támadt a megboldogult birása felett, melynek melyik részrei jogosultságát azonban egy kis barátságos öklöződéssel sem tudták maguk közt eligazitni, s igy közakarattal fölkapták a megboldogultat — egyik a két első, másik hátsó lábainál, s vitték a Maire-ra, tegyen itt a tötvényszék igazságot. Ide érve azonban, a soha nem nyugható s kárörvendő Fama — egy 14 éves, távolról az egész eseményt néző libapásztorleány alakjában — összecsődité az egész községet s ezek közt a folyó-part azon részének tulajdonosát is, hol az áldozat megejtetett. Ez egy chocolat-gyáros volt, zsugori és fösvény mint állítólag valamennyi keményítő és chocolat-gyárosok, ki alig értesült a dolog mibenlétéről, midőn éhes keselyüként vető magát a prédára, s gyári munkásaival, mint gárdával — a két szerencsétlen, egymást előre már jól megtépázott versengő minden protestatiója daczára — triumphusban vitető udvarára a kanit. A sors eddig már két ember reményeit semmisité meg; ha azonban a gyármunkások, mint mohó pillantásaikon látszott — csak azon reményben segítettek fösvény uroknak a foglalásban, hogy talán az ő foguk is vásik majd kani húsban — úgy nagy csalódásra ébredének másnap. A chocolate gyáros ugyanis még azon éjjel (febr. 10) szép csendesen a legközelebbi vasúti statio vendéglősének küldő el a kanit. Át is adatott rendesen, ki is fizettetett, s a korcsmáros, mielőtt elaludnék — ki is számitá, hogy a holnapi és holnaputáni vásáros idő alatt mennyit profitiroz a vadon. . . Reggel korán azonban — éppen csakhogy leölhető s szakavatottan felszabdalhatá a vadat — im jövőnek a törvény emberei s confiskálák a kanit a helybeli kórház javára. Január 27-ke óta ugyanis a departement valamennyi Maireje és templomának ajtaján