Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-10 / 1.szám

7 sétálgatott, én szivarra gyújtva a déli napnak valamivel melegebb sugaraiban sütkéreztem. (Folytatás.) Pár szó a vadászat és halászati törvényjavaslatról. i. A vadászati és halászati jogról még a fogalmak sincsenek tisztázva, sőt állithatni véljük, hogy e jog gyakorlatára nézve legeltérőbbek a vélemények s ezek között nem kevés a balfogalom, sőt ellenmondás. E lapok szakába tartozik s már rég elosztottuk egymásközt feledhetetlen emlékezetű barátunk, e lapok korán elhunyt szerkesztőjével a munkát, hogy e tárgyban irjunk s mozgassuk ez ügyet, mely ide s tova a törvényhozás beleszóllását, sőt intézkedését fogja kívánni. De nem is lehet rendezett állami életet képzelni vadászati és halászati törvények nélkül. Magyar corpus jurisunk foglal magában intézkedést; de mennyi változott ; azóta minő átalakuláson mentek át a magán jog viszonyok s mennyire szükséges, hogy e tekintetben az átalakult viszonyoknak megfelelő intézkedés történjék : azt mindenki átlátja, ki e tárgyakkal legkevésbé is foglalkozott, vagy ki a vadászat s halászatnak kedvelője. Tisztázni kell mindenekelőtt a nézeteket, melyek, mint feljebb is mondottuk, a legphantastikusabb divoyatiokban hánykódnak: Előjog, elévült, lehetlenné vált kényuri intézmény a vadászati vagy a halászati jog. Vadásszon s halásszon mindenki, kinek hol tetszik, csak kárt ne teg) en a földek, rétek, erdőkben, vagy mikor halász a partok és martokon. Isten adta a madarakat és vadon tenyésző állatokat, szine primi occupatis ; a ki elejti — azé. Isten teremtette a vizbe a halakat, a ki fogja az birja. — Persze ezeknek aztán igen kevés és alig kellene egyéb törvényes intézkedés, mint annak meghatározása, hogy: ha pedig kárt tesz erdő, szántó vagy legelőben a vadász, ha elrongálja a partot vagy legázolja a martokat a halász, az fizesse vagy térítse meg a tett kárt. Talán még azt is megengednék, de már ezt is csak talán, hogy bizonyos szakok, a szaporodás szakai törvényesen meghatározva legyenek s ekkor a vadászat és halászat egyiránt tilos legyen mindenkinek. Azonban ezen vélemény pártolóinak csak az egyéni és birtokszabadságot állítjuk szemük elé, melylyel számtalanszor összeütközésbe jönne nem egy szabados nimrod vagy piscator avidus. Valamely ideges nőnek udvarkertén lövöldöző, vagy a leggyöngédebb plántákkal rakott mezőn cserkésző vadász, ha eszébe jut, hogy az üldözött nyúl vagy fogoly amott a csalitba vonult, melyet gazdája épen nem vadász tanyának, hanem talán galamb növeldének szánt, e téren is szabad lesz puskázni, kopászni ? Egy másik példát. Néhány száz holdas puszta birtokán valamely vadászatkedvelő fogolytanyát, fáczánycsenderest, nyúl rekeszt, vagy birtoka szélén halnevelést rendez s miveli, tatarozza, érette áldoz s nem kevés sikernek örvend, de annak rendje módja szerint kívánja fogyasztani vagy használni e tanyákat.