Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-10 / 07. szám

98 A versenyegyletek tisztelt választmányaihoz! Nem mindig vezetnek ugyan egy czélhoz ugyanazon eszközök, de feltehető még is, hogy az a mi egy országban teljesen jónak bizonyult, az más országban sem lesz káros. Ezen elvből indulva ki, fogtuk fel az eszmét, hogy a monarchia számára Jockey Clubot alapítsunk ; be kell vallanunk, hogy nem találtunk mindenütt azon részvétre és készségre, mellyet reményleni a jó ügy iránti buzgalmunk s czélunk tisztasága jogosított. Több oldalról felmerült nehézségekkel találkozánk s olly férfiak, kik az ügy iránt őszinte jó akarattal vannak, nyilvánítók aggodalmukat, hogy e részbeni fellépésünk inkább kárt mint hasznothozó lesz. Fellépésünk hibája talán ott rejlett, hogy mi a Jockey Club czélját eléggé ismertnek tartva, elmulasztottuk azt, hogy e club részletei s annak viszonyainkra alkalmazása iránt közvetlen a versenyegyletekkel szemközt nyilatkozzunk. E tévedést azonban, mellynek talán kelleténél több súly lett tulajdonítva, a ma nyújtott felvilágosítások teljesen eloszlathatnák s így azon előre képzelt véleményt, mintha a Jockey Club a versenyegyleteknek jogait bármikép csorbítani akarná, megszüntethetnék. E czél elérése végett a következő indítványt tesszük: A Jockey Club szabályai tervezetének átvizsgálására minden versenyegylet választmánya küldjön ki több tagot, közölje netaláni megfontolandóit s végre a szabályok elfogadása után csatolja két vagy három tagját a club választmányához. Egyletünk föczélja a lótenyésztés s átalában a sport emelése a monarchiában. E czélnak mindenekelőtt azzal akarunk megfelelni, hogy a velünk egyezkedett versenyterek részére dijakat adunk. Elvül állítók fel, hogy csak olly versenyterekre adunk díjakat, mellyeknek fennállása legalább három évre biztosítva van, s mellyek dijak és tételek dolgában évenként 3000 forintnál többel rendelkeznek. Az átalános sportérzék emelése végett az akadály-, gát-, vigasz- és handicapversenyeket sem zárjuk ki programmunkból, mert a kis sport támogatásában hatályos eszközét véljük látni a versenyügy iránti részvét növekedésének és terjedésének. E díjakból a heréltek sem lesznek kizárva; a dijak összege azonban ezer forintnál mindig kisebb leend. Dijaknál, melyek ezen összegnél nagyobbak, a belföldi tenyésztmény s a jó vérű behozott ló a versenyfeltételekben buzdításra találand. Bátorkodunk továbbá a következő gyakorlati szempontokra figyelmeztetni. Pest versenyhely kivételével, mely a monarchiabeli versenyzés legszilárdabb oszlopának méltán mondható s melly alapítójának Széchenyi István grófnak bölcsesége és gondoskodása folytán egyedül bír a jövőre nézve megalapított biztos díjakkal — a monarchia többi versenyhelye nagyobbára egészen kérdéses helyzetű, s mindenki, a ki az ügyet szívén viseli s ki a versenyegyletek jövedelmeiről tudomással bír, bevallani kénytelen, hogy a császárdíjakon kivül nincs egyéb támpont, mely a versenyek fennállásának szilárd alapjáúl további jövőre nézve volna tekinthető. A versenyterek nagyobb részének fennállása tehát az illető elnök buzgalmától, a választmány ügyességétől, részben népszerűségétől, leginkább pedig néhány tagjának áldozatkészségétől függ s e versenytérek létezését többnyire 15—20 lír biztosítja, kik lovakat is tartanak és díjakat is alapítanak.