Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-28 / 06. szám

92 tettek az embert. Megjegyzésemre bogy vén állat lehetett, azt felelte a juhászok egyike: „Hat esztendős volt, uram!" — „Miről tudja földi ?" — „Hat ágú volt a mája!" — — Du Chaillu második utazása Ashangoba s Afrika bensőbb részeibe, rajzokkal és térképekkel, épen most jelent meg Londonban. Du Chaillu úr vagy rendkívül szerencsés vagy nagyon szerencsétlen utazó. Szerencsés, mert európai hírnévre tett szert, mint fehér ember által soha nem tapodott földek látogatója, holott — ha áll kritikusainak állítása, az afrikai partoktól mindössze csak néhány mértföldnyire távozott. Ha azonban az ö könyvének' adunk hitelt, úgy méltán a legszerencsétlenebb utazónak tarthatjuk őt, kit a balsors folyvást kitartóan üldözött. 1863. october 10-én érkezett a Fernand Vaz torkolatához, s midőn partra akarna szállani, csolnakja felfordúl, s minden astronomiai készüléke, valamennyi thermo-, baro- és ebronometere vízbe vesz. A folyam partján pálmaágakból gunyhót épít ekkor, s itt várja az Európából várt új tudományos készüléket, időközben pedig ki-kirándúl a vidékbe, meglátogatja a gorillák hónát s a hangyászmedvének egy előtte új faját, az ipit vagy nagy pangolint fedezi fel. Elmondja, hogy ezen idő alatt a bennszülöttek három élö gorillát hoztak neki, egy kinőtt nőstényt fiastól s egy fiatal hímet, melly utóbbit Európába küldte, de útközben kimúlt. A nőstényt nagyon megsebezve hozták s ez is oda lett. Állítja, hogy az erdőkben sok nagy és kis gorillát látott —- s tíz, egy csomóban lerajzolva, a könyv képeinek egyike. Újra vitatja, bogy a gorilla, ha neki dühödik, mellét veri s ez — ha igaz — csakugyan különös sajátsága a négykezüek e fajának. Gorillavadászatai egész 1864. évi junius 30-áig foglalták el öt, midőn műszereinek új küldeménye megérkezett. Ekkor elébb még a Gumbi folyamon tett kirándulást a franczia kormány exploráló gőzösén s midőn visszatérőt már csakugyan Afrika bennsejébe készülne indúlni, nagy himlőbe esett. Felgyógyúlván végre megindúlt, de rablók s mindenféle akadályok miatt csak igen lassan haladhatott előre. Három új néptörzset látogatott meg s fejékeiket lerajzolta. Legérdekesebb még egy „törpék falvának" leirása, bár a falu lakosai mind megszaladtak vagy elbújtak az európaiak elöl s csak hat nő maradt helyben, kik közt a legkisebb 4 láb, a legnagyobb 5 láb 1 ujj magas volt. Innen a Muau Kombo törzshöz ment, itt azonban egy véletlenül elsült puska a bennszülöttek egyikét megölvén, a többi úgy felbőszült, hogy csak nagy üggyel bajjal menekülhettek meg dühöktől. Magát a megfutamodott irót egy mérges nyíllal oldalba lőtték, szerencsére azonban a méreg ledörzsölődött a nyílról, a mint ez a revolver-öv bőrén hatolt keresztül. Ez a méreg alkalmasint csak mclodramaticus hatás végett van szőve az elbeszélésbe, hogy ez végkép unalmassá ne váljék. A tudományos világot s általában az olvasó közínséget e munka aligha fogja kielégíteni s M. Du Chaillu o második utazását — saját barátain kívül mindenki bukott kísérletnek tartandja. — Fille de l'Air Middleparkba küldetett Gladiateurhez. Híresebb kanczát híresebb mén alig fedezett még valaha, — az ivadékra méltán kíváncsi lehet a lókedvelő világ.