Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-30 / 36. szám

575 félelmét is kifejezte, hogy végre nagyon is szép talál az lenni, elég kedvező volt arra nézve, hogy ágyamból hamar kiugorva kellő sietséggel felöltözzem. Csakhamar útban voltunk. Azon pompás reggelek egyike volt, mellyeken a tiszta napfény és a friss lég minden ideget megerősitnek s az ember egész testét az életerő büszkeségével töltik el. Könnyű felhők vonultak a tiszta égen keresztül, a dombok oldalaira ömlesztvén el árnyékaikat s hajtván egymást a barna mocsártalajon, szürke köveken és a moh daiabokon végig, a hol bizonyára megérkezésünket várja a szalonka. A vörös kutya mozdulatlanul áll meg egy pár száz lépés távolban. „Ez máijó !" kiált fel a kerülő, meggyőződését akarván kifejezni az iránt, hogy kedvenez kutyájának orrától egy pár lábnyi távolságra szalonka van. Gyorsan haladunk a pont felé — amilly hamar t. i. a körülmények csak engedik, s mellyek lépten nyomon arra kényszeritnek bennünket, hogy a hamis zöld moha kikerülése végett, egyik káka csomóról a másikra ugráljunk. Megvallom, hogy egy kis szívdobogást éreztem, midőn valahára lövésre jutottunk. Azonban barátom oldalánál kelt a madár s mielőtt ideje lett volna a szél ellen fordulni, le isik a mocsárra és csakhamar Webfort táskájába vándorol át. A szalonkák igen vadak s nem igen számosan voltak, úgy hogy a nap végén a bársony kabát tágas zsebeiben csak 5—6 párt tartalmazott. A nap lefolyása alatt két izben szenvedtetett velünk egy pár vadkacsa, melly mindig épen valamivel kelt lövésen kivül, tantalusi kínokat. Útközben a kerülő varjufogóra figyelmeztetett, melly igen elmésen volt elkészítve s melly dögvarju fogására is gyakra használtatik. Egy turfa-göd őrnek oldalán t. i. a turfát olly alakban vagdalta el az erdős, hogy a turfa egy kis, a vizbe körülbelül három lábra behaladó és a szine felé is kiálló gerinczet képezett. A gerincznek végére, a turfagödör közepén, valami dögvolt helyezve. Ezen ingerlő tápszer és a parL között, körülbelül a fél úton, valami aczélhorog volt, gondosan elszórt finom fü alatt, elrejtve. A varjú soha sem fog a csaló szernek egyszerre neki menni, hanem egy két lépésre attól, vigyázólag megállapodik. Csak azután közeledik lassan a tápszer felé; és minthogy más útja nincs, mint az előbb enilitett turfa-él, melly a viz szinén halad, okvetlen a horogba kell neki esnie. Sajnáltam: hogy illy módon pusztittatik a varjú, melly Angliában olly ritka madár és aránylag kevéssé ártalmas. De a kerülő arról biztosított, hogy az nem csak a vadban tesz kárt, de hogy a juhoknak is, mellyek valamelly süppedékes helybe beleakadnak, szemeit kivagdalja. Hat hét Yaddiszué-kntyák után porosz Sziléziában A hazánkban sok évet töltött s egészen megmagyarosodott Hesp Róbert, a királyfai falka feloszlása után gr. Henckel Lázárhoz s később Sagan herczeghez jut ván, miután felváltva nyúl-, róka- és szarvaskopókat vezetett, most vaddisznó ebek falkárja porosz Sziléziában s vadászatairól lapunknak a következőket irja: Herczeg Sagan halbaui ebólaiban 20—30 pár kutya van, melyeknek legna36*