Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-20 / 35. szám

571 rhinocerost, a bivalyt és a tigrist. Pettyes gimvad (cervus axis) és vaddisznók nagy számmal láthatók. A guan vagy iguana nevü különös gyik nem tartozik a ritkaságok közé, de azért eledelül, mint déli Amerikában és nyugot India némelly szigetein, itt nem szolgál. Sakált, farkast és párduczot csak igen ritkán, sőt az utóbbit e sorok irója a Soonderbunokban épen nem látott. Roppant nagyságú és igen vad alligatorok minden patakban hemzsegnek és hosszú sorokban heverésznek az iszapos partok mellett. A bennszülöttek sokat beszélnek arról, mikép támadják meg még a tigriseket is; ez utóbbiak — noha a macskafajhoz tartoznak — még a vizén át is üldözik a gimvadat; azt is mondják a bennszülöttek — noha ennek hitelt adni nem lehet — hogy az alligátorok a kisebb csónakokat megtámadják. Illyesmit tigrisek már több izben megkísértettek, sőt tudok esetet, midőn egy nagyobb kereskedelmi bárka fedélzetéről egy alvó lascart (bennszülött hajóslegényt) a tigris elkapott. A nagy python — mellyet az európaiak hibásan boának neveznek — mindenütt bőségben található; hossza többnyire 15 láb, de itt úgy, mint Indiában, csak ritkán kerül kézre. A munkások, kik az egészséges idény alatt a kalkuttai piacz számára fát vágnak, igen félnek tőle; e szörnyeteg két neme létezik; az egyiknek bőre fekete fehér pettyekkel, ezt a bennszülöttek cheetnak nevezik, a másika tarka élénk szinü. Egy alkalommal jelen voltam, midőn egy felbontott python gyomrában egészen kinőtt bakborjut találtak. A bőr levolt nyúzva, az egész test pedig ama nyállal bevonva, mellyet úgy látszik a természet csakis e czélból adott a pythonnak. Az eltört lábok mesterségesen a test alá szorultak, úgy hogy a torkon lecsúszván, csak igen csekély akadályt képezhettek; a kigyó hossza 15 láb, a test átmérője egy közönséges férfiú czombjánál vastagabb nem volt, minthogy pedig a fej nagysága rendkívülinek alig mutatkozott, elgondolható milly hatalmasnak kellett a tágitó erőnek lennie. Másféle kigyók és kúszok a Soonderbunokkal határos tartományokban nagy számmal találtatnak és a marásuk által okozott halálozások nem tartoznak a ritkaságok közé. Mielőtt a Soonderbunok állatleirását elhagynám, még meg kell említenem, hogy a Ganges keleti torkolatjához közeli szigetek egyikében bizonyos fajú vadszarvas marha létezik, melly sokkal kisebb a bivalynál, bőre pedig fehér vagy tejszinü; az Indián bizon köt fajához (B. gaurus vagy B. cavifrons) alig tartoznak mert ezek csak erdős hegyes vidékeken találtatnak, miért is ama vadász, ki e titkot felderitendi, a tudománynak nem csekély szolgálatot teend. A tigriseket többnyire fáról vagy pedig az úgynevezett machanokról (faállványokról) lesen lövik. Elefántokat itt természetesen használni nem lehet, és a sűrűségek miatt hajtók sem alkalmazhatók. Leginkább a következő vadász tervet követik. Mihelyt tudomásra jő, hogy valamelly tisztáson legelésző tehenet a tigris megölt, a vadász legott a helyszínére kimegy. Itt többnyire azt tapasztalja, hogy a tigris zsákmányát a magas „null" fűbe hurczolta, melly mindenütt található, hol a föld miveletlen és erdők nincsenek; a hulla alakja mindig egyforma; a torkon meglátsza-