Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-20 / 32. szám

512 dályon kelle áthaladnunk. A csalfa koma azonban egyenesen gróf Andrásy Gyula vadas kertjébe ment, hova a bezárt kapuk miatt nem juthatván, rókánkat elveszítettük és a vadászattal felhagyni kényszerültünk. Nov. 4. Nyúlfalka. Találk. a ruszkai major. Minél kevesebb reménynyel indultunk vadászni, miután a megelőző éjjel erős szél, s meglehetős fagy volt. Alig indultunk el, nyúlra akadtunk. Ha valaha, úgy e vadászatnál bizonyiták be ebeink jóságukat, mert alig lengett szimat, s mégis 17 perczig hajtották a legszebb csomóban a nyulat és kétségkívüli a hallali, ha a cserjáki sűrűben új meg új nyúl felugrása következtében el nem vesztjük az elsőt. Nov. 5. Nyúlfalka. Találk. a bodzás újlaki kettős csárda. Az egész éjjel, s még reggel is dühöngő szél elszomoritá a vadásztársaságot, mert szimatról szó sem lehetett, s igy még jó futamnak sem nézhettünk elébe, és csakis vadászszenvedélyünk által vezetve, követtük falkánkat. Átlovagolván az első tengeri-csutkáson, felugrattunk egy hatalmas vén nyulat, melly nem vévén tréfára a do

]got, egyenesen a cserjáki sűrűnek tartva, a viszontlátásig ajánlotta magát. Friss nyúl keresésére indulván, egy repczetáblán két nyúl ugrott fel egyszerre, mellyeknek egyikét felvevén falkánk, egyenesen kazsui laktanyánkhoz jutottunk, azonban minden siker nélkül. Nov. 7. Nyúlfalka. Találk. Kazsu. A már több napig tartó szél, s a mult éjjeli fagy annyira elkedvetleníté a társaságot, hogy el sem akartunk indulni, de vadászszenvedélyünk által buzdítva, minden rosz idő daczára követtük a falkát. Ma szokatlanul sokáig kerestük az első nyulat. Futamunk alig tartott néhány perczig és ebeink elvesztették a szimatot, — visszafelé keresvén azonban, megleltük a magát már biztosságban érző nyulat. Ez volt egyike a legsebesebb fntamoknak, mellyek eddig történtek. Falkánk kitűnően hajtott, s okvetlen meg is szerezte volna nekünk a hallali örömét, ha 18 percznyi futam után nyúlunk zsombékos helyre nem visz, hova lóháton jutni majdnem lehetetlen. Nov. 8. Rókafalka. Találk. Hardicsa. Először a hardicsai, azután a terebesi repczében kerestünk rókát s ez utóbbiban találtunk is. Azok, kik a mai vadászaton jelen voltak, e napot elfelejteni alig fogják, mert olly látványnak voltunk tanúi, mellyet ritkaságnak mondhatunk. Felugratván ugyanis a rókát, falkánkkal gyor3 iramban követtük. A koma azonban, mint a minap is már, a vadaskertbe menekült. Csakhamar felnyittatván a kert kapuit, falkánkkal mielőbb nyomán voltunk. Megpillantván azonban ebeink a közellevő szarvasfalkát, ezt kezdték szemre hajtani. A falkár és a két ostorász eleinte tréfának vette a dolgot, s csak midőn az ebeket a szarvasokról leverni lehetlen volt, kezdtek megszeppenni. A vadásztársaság körülbelöl a vadaskert közepén foglalt helyet, s minden öt perczben látá a szarvasokat s utánok a falkát száguldani. Eleinte igen szép látvány volt látni a íalkát és legalább ugyanannyi szarvast tarkázva előttünk elhaladni, midőn azonban ebeink belemelegedtek, és az elostorozás az erdő sűrűsége miatt nem sikerült, megijedtünk, hogy a szarvasokban kárt teszünk,mi mégis történik, ha közűlünkhiehányan nem megyünk segitségre. Több szarvas azonban leginkább Bensőn Vilmosnak köszönheti életét, ki lováról leszállván, azt elbocsájtá, s gyalog több tevékenységet fejtett ki, mint az egész vadásztársaság lóháton. Ezen leirt jelenet mintegy három negyedóráig tartott,