Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-20 / 29. szám

473 kézből is előnyösen juthatni — de nagyobb számban, egyszerre, mint ezt az ötös bizottmány czéljai megkívánják, venni egyáltalában nem lehet. Fájdalom, bizonyítják ezt az általam bevásárlóit kanczák is, mellyekre ezennel áttérek. Árverések tekintetében sok szerencsém volt, mert már abban kedvezett a sors, hogy öt heti ottlétem alatt pár egész ménes, és a hétfői Tattersalloknál sok egyes tenyészkancza került dobra. Az egyes árveréseknél, midőn csak egy órával előbb senki sem képes megmondani, magas vagy olcsó árak lesznek-e napirenden nem a belérték, hanem a hangulat, kedv, szeszély, a „spirit" ébredezése vagy szendergése lévén határozó — szintén hü maradt hozzám a szerencse. Exeter őrgróf ménese például, nemes vérű és szép alkatú egyedeivel olly magas árakkal Ígérkezett, hogy ez sok vevőt elijesztett. így történhetett csak, hogy Ameliát, Margaretet és Mysorét, mellyekért 1000 guineat (1050 ft. st.) valók hajlandó kinálni, 325 guineaért megkaptam; Date, a 320 guineaért elkelt gyönyörű Beeclmut édes testvére, 30-as kínálatomra megmaradt. A Bushbury-árverés nem olly mérvben, de szintén kedvezett, a Teddington kancza és Tourterelle praeliminarémben 350-el szerepelvén, holott 270-ért megkaptam. Viola, egy üres, silány hétfői lajstrom egyedüli disze, csupa „hunting farmer" és lócsiszár vevő között 137-ért lőn enyém, ki 300-ra becsültem. Végre Floricant egyedül Blenkiron úr szívességének köszönhetem 71-ért, ki végette jött Tattersallhoz, de kérésemre és azon okból állott el a vetélkedéstől, mert mint mondá, neki a belföldi concurrentiával kell megküzdenie, de legkisebb gondja, ha mi jó anyagot a szárazföldre viszünk ki, mert ennek ivadékai nem állanak az ö tenyésztményei útjában. Szerencsés valék tehát, midőn 826 guineaért 8 olly kanczát vehettem, mellyekért az uralkodó árak felöl szerzett ismereteim alapján 1830 guineat voltam kész fizetni, s bizonyosan ennyit s tán többet is kénytelen leendek vala adni, ha magánkezekből kellende összevásárolnom. De a szabad kézből szerzett kanczák nagyon is igazolják fönnebbi állításomat. Nem tartozik reám érdemüket vagy fogyatkozásaikat megbírálni, megteendi ezt egy szintolly szakavatott, mint méltányos biróság, s mondand Ítéletet a nyilvános árverés félreérthetien verdictje. De, ha csak az érettük fizetett árakat tekintjük : Polianthus és Target 600, May Queen és St. Sophia 400, Vogelfánger 250, Prevention 100 font st., tehát 1350 a 6 ért vagyis 225 font átlagosan egyért, s ha öszszehasonlitjuk a fennemlitett 103-as átlaggal: bizonyosan drágáknak és legkevesebbet mondva constatáltnak fogjuk tartani azt, hogy az árverések nyújtotta esély kiszámithatlan, úgyszólván hihetlen. Pedig uraim! nem vádolhatom magamat elhamarkodással ezen árak kínálásában. Nem vettem egyetlen egy lovat sem, mielőtt száz meg százat nem láttam, áraikat meg nem tudtam, hosszasan ne alkudoztam volna. S még azon kanczák közül