Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-20 / 29. szám

470 Például: okvetlenül mellőzendők olly egyedek, mellyek örökölt vagy elörökitni szokott csonthibákkal vannak megbélyegezve, mellyek túlrövidek, szük szügy üek, túlterhelt vagy meredek lapoczkájuak, magas lábúak, (leggy) vékonycsontúak, (weedy) roszkörmüek, rükölök, vagy egyéb alkat- vagy organicus hibát, vagy korcsosságot (coarseness) mutatnak; meg a rosz vérszármazásuak, és a 10 vagy legfelebb 12 évnél idősebbek. Ezek által a kínált kanczák jó fele a számításból kiesik, de ezzel még vége nincs. Tekintettel kell lenni a telivér ágak elörökitési képességére, s ovakodni a roszaknak bizonyúlt családoktól. Eleinte, mig a telivér szép családot s az ennek tenyésztése körül megállapodott nézeteket, csak felületesen ismeri, sokszor csodálkozik a figyelmes észlelő, hogy bizonyos nagynevű apától szármázó kanczák, bárhova jő, mindenütt kínáltainak, és sokszor jó alkatuk arányában valóban olcsó árakon. Sőt megszeppen a túlolcsóság felett, és elnapolja elhatározását. És ime, ha szakavatottakhoz, vagy csak a „Stud Bookhoz" fordul felvilágosításért, rögtön megmagyarázva találja e körülményt. Vannak családok, mellyek a telivér fajnak sajátos állandóságot (Constanz) csak a fogyatkozásokra nézve tanúsítják az elörökitésben, de ezt olly makacsul, hogy bármilly vérkeverés eredménytelen marad. Vegyük Voltigeurt. E mén nemcsak normális alkatú, hanem szép, nemes állat. Benne tehát csak lappanghat a korcsosság, de tény, hogy első izbeli ivadékai korcsosságot és nagy alkatfogyatkozásokat mutatnak, de ezek még konokabbul ütnek fel a második nemzedékben. Ez egyes példa, de koránsem egyedüli. Vannak ismét családok, mellyek kitűnő elörökitési képességük t. i. az által, hogy vérük simulékonyságánál fogva (plying blood) minden vércombinátiót megengednek és változatlanúl jeles eredménynyel valódi kincseivé lettek a tenyésztésnek. Illyenek az I. Birdcatcher, Orlando, Svveetmeat, Flying Dutchman, West Australian kanczák. De ezekért, bár csak a Il-ik osztályú egyedekről szólok, olly árakat kérnek, hogy a mi szerény vetélkedésünknek rögtön el kell némulnia. S ezzel a bevásárlás második főnehézségére az uralkodó árviszonyokra térek át. A telivér kancza többet ér Angliában mint nálunk, mert bár jövedelmezősége nem bizonyos, de ha beüt, kiszámithatlan. Emlékezzünk csak a Rebecca, Ellerdale anyja, Queen Mary, meg még néhány illyekre, mellyek megannyian dús jövedelmek forrásaivá lettek. De még mennyivel ér többet tulajdonosa képzelődésében, melly folytonosan illy példák izgató tüzesitő hatása alatt van. Valóban bámulatos, rnilly vérmes e különben hidegen számító nép ott, hol vakesetnek jutott a főszerep az eredmény körül. A reális érték, a kézzel fogható jó tulajdonokkal sem foglalkozik, de mindig csak a megmérhetlent hajhászva, majdnem gyermekies leleményességgel fürkészi ki s számítgatja a lehető terno esélyeit a végső parány okig. Ott egy fiatal kancza még mi jót sem nevelt, s minden tekintetben másodrendű,