Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-30 / 03. szám

44 ezek után felolvastatott a m. évi július 12-én Kisbéren elhányt Ritter Ferencz altá­bornagy és az államménesek igazgatója végrendeletének azon pontja, mellyel a pesti lovaregyletnek 200 aranyat olly óhajtással hagyományozott, hogy ezen összeg egy verseny díjául tűzessék ki, mellynek idejét és feltételeit hg Liechtenstein Forencz, Almásy Kálmán és Zichy Edmund grófok határozzák meg. A választmány az egy­let s a versenyügy nevében köszönettel fogadta a hagyatékot s kegyeletes elismeré­sét jegyzőkönyvileg fejezte ki ezen elhányt tagja iránt, ki a versenysport s különö­sen a hazai lótenyésztés emelése körül feledhetlen érdemeket szerzett magának. Végül — a zempléni lovaregylet részéről gróf Andrásy Aladár azon óhajtást adván elő, hogy a s.-a.-újhelyi versenyek napjainak ideje korán meghatározhatása végett a választmány a pesti őszi idénynek mikorra leendő kitűzése iránt nyilat­kozni szíveskednék : — a választmány, miután az őszi idényre nézve csak a májusi ülésben intézkedhetik, elhatározta, hogy a zempléni, kolozsvári és debreczeni ver­senyegyleteket feikérendi, miszerint a május 11. szombaton tartandó pesti ülésre kép­viselőket küldeni méltóztassanak, kikkel aztán egyetértőleg, a legjobb öszhangzat végett, e négy versenyhely idényeinek sorrendjét megállapítani lehessen. Vegyes. — Ritterdíj czím alatt ezentúl a pesti gyepen évenkint s alkalmasint az őszi idényben egy jelentékenyebb verseny fog előfordulni, mellynek alapját a múlt évben elhányt valjemarei Ritter Ferencz altábornagy tette le, midőn —• mint ezt már fő­nebb is emiitök — a pesti lovaregyletnek 200 aranyat olly czélból hagyományozott, hogy ezen összeg egy verseny díjáúl tűzessék ki, mellynek feltételei meghatározá­sára Liechtenstein Ferencz herczeget s Almásy Kálmán és Zichy Edmund grófokat kérte fel. A versenysport emelése körül olly fáradhatlan buzgalmú Z. E. gróf azon­ban úgy gondolkodott, hogy azon férfiúnak, kinek mint a kisbéri és radautzi állam­ménesek lígyszólván teremtőjének s a császárdíjak tervezőjének és kieszközlöjének hazai lótenyésztésünk és a versenyek ügye annyit köszönhet, maradandóbb emlékét kell fenntartani, mint a minőt az általa hagyományozott 200 aranynak egy évi ver­senyben kitűzése nyújthat: azt indítványozá, bogy e kétszáz arany alapitványúl tő­kesíttessék s kamatjai — az elhúnytnak baráti és tisztelői által életfogytig aláírandó járulékokkal egyesítve, Ritterdíj czím alatt jelentékenyebb dijat képezvén: sok év lefolyása alatt tartsák fenn a köztiszteletben állott férfiú emlékét. Az Indítvány életrevalóságát bizonyítá a siker, melly a megnyitott íven mindjárt az első nap 125 arany aláírását mutatta fel — s miután kétségtelen, hogy ezen aláíráshoz az elhúnyt­nak nagy számú barátai közül még sokan óhajtanak és fognak járúlni, több mint valószínű a díjnak 200 aranyig leendő emelkedése. A verseny feltételeit és idejét a nevezett három főúr határozandja meg; egyelőre az octóberi idényre van az tervez­ve, 1 mf. távolsággal, korszerinti terhekkel, a monarchiában ellett és nevelt mének és kanczák számára. — A kisbéri államménesben hírszerint ezentúl nyilvános versenyekre nem fognak lovakat idomítani, hanem az egy éves csikók —• mint ez a hamptoncourti és

Next

/
Thumbnails
Contents