Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-09-20 / 26. szám

412 szerencsésen elvesztett frank árán gyönyörködhettem azon komoly egykedvűségben, mellyel Mustafa pasa ezreket nyer vagy veszt. 0 egyiptomi fensége nagy kedvelője a politikának és rouge et noirnak; most ez utóbbival foglalkozik, déltől hajnalig mellette ül s már kétszer „sprengolta a bankot;" azonban ő nem eszélyes játszó, a mit ma nyer azt holnap elveszti, de azért egy arczizma sem mozdul. Nem úgy tett Abd-el-Kader, ki itt volt pár napig két fiával, szörnyen örült, midőn a roulétten 15 frankot nyert s másnap tovább ment vele. Láttam a híres Rimski Korsakow asszonyságot is, ki nem rég Hamburgban 30,000 frankot vesztett, aztán visszanyerte s még százezret ráadásul és most ezzel dolgozik Badenben. Bámultam továbbá a játékosok hitének rugékonyságát, melly bármilly zöld eszmét befogad, mihelyt ez nyerés reményét nyújtja; például, egy imént érkezett valaki azt követeli, hogy szemei villany osságának erejével képes megállitani a rouletten forgó csontgolyót s ezt azon rekeszbe tereli, a mellyikbe akarja. Azt mondja, hogy húsz eset közül tizenötször sikerül neki ez — és hivőkre lel! Ha a „Magyar Újságnak" vagy a „Nefelejtsnek" volnék levelezője : — az első esetben kiméletlenül rónám meg azon honfiúi kötelmeikről megfeledkezett magyarokat, kik (pedig az idén szép számmal voltak) nem átallották cylmderben és ennek megfelelő bugyogóban prostituálni a magyar hírnevet; minthogy azonban a „M. Ú." nem szólított fel badeni levél Írására s minthogy továbbá a feltűnést kerülni óhajtva magam se jártam „térdig bőrben," e perduellióról inkább bölcsen hallgatok. Mint a „Nefelejts" tudósítója figyelemmel kisértem volna és sürü lapokat Írhatnék azon választékos, fényes, pazar öltözékek részleteiről, mellyeket la princesse Dolgorouki, la princesse de Mingrélie, la princesse Zablonovska, la duchesse de Manchester, Mme Obrescoff, la comtesse de Janzé Choiseul, la baronnc du Port d'Alés, la baronne de Kauler stb. stb. viseltek, leírnám az ifíezheimi állvány ragyogó színpompáját, megemlékezném a szép Gérolstein grófnőről is és engedelmével sütkérezném bájai verőfényében. A „Vadász- és Versenylap" reporterének azonban egész más a feladata, és e feladat nem csekély, tekintve hogy — bár a lóhoz meglehetősen értek, a négyes fogat hajtása büszkeségem s az agarászat idényében többet van alattam nyereg, mint szék, de —versenyt soha sem lovagoltam s a világért sem birnám teljes praecisióval meghatározni valamelly futás után, hogy ez a ló ennyi és ennyi fonttal jobb vagy rosszabb amannál. Ennélfogva némi kis informátióért tekintélyekhez kell folyamodnom s szerencsémre itt van Cavaliero úr, ki egy reggeli gallopot se mulaszt el és itt van a „Gentleman in Black," kivel tavai ismerkedtem meg s ki ma reggel egy roppant szivar mögül kegyesen mosolygott rám. Azt, hogy a badeni versenytér a franczia és német sportambitiónak évek óta heves küzdtere — mindenki tudja. A német gyepeken uralkodó gr. Henckel nem adná egy Giles the secondért, ha a badeni nagy dijak valamellyikét begombolhatná ; de sajátságos „pech" üldözi, s a badeni idény előtt legjobb lovait rendesen baj éri; igy az idén is három sokat igérő 3 évese közül csak Salamandert hozhatta el, s Highlandernek és Princess Elisabethnek hon kellett maradni. Salamanderen kivül (mellyet az angolok „a great untrained horse and not dangerous"-nak neveztek) még csak a