Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-30 / 24. szám

J382 baja van, mi által — ép úgy, mint a fogaink — olly utálatosokká lesznek előttünk, pedig liiába, e két tárgy nélkül alig lehet a világon megélni. Már öt perczczel túl vagyok az időn! — talán tegnap este nem volt illy sötét, — olly lassan múlik az idő, mintha egy fogorvos karszékében ülnék, hátam mögött pedig az első segéd a fogbúzásra szükséges legújabb eszközök közt keresgélne. Samtól sem akarok türelmet tanúlni; az okos eb jól ismeri az eféle mulatságod, miért is illő távolban kényelmesen aluszik; mindenesetre a múlt évi réczeWadászátokról álmodozik. Még egy perez; — azon tűnődöm épen, váljon nincs-e rosz töltény puskámban, a sárkányok rendben vannak e, midőn egy folyvást nagyobbodó szürkés vonalt látok felém közeliteni; s most alig maradt annyi időm, hogy felugorva közibük durrantsak, mire tüstént több zuhanást is hallottam. Sam reám néz, mintha azt akarná mondani: jól van Idstone! s látván liogy újra töltök, ismét lefeküdt. A kilőtt töltények még füstölögnek, mire a második sereg megérkezett, de a kópék kikerülnek úgy, hogy majdnem liúsz lépésnyire kellett előre futnom, azonban utánam csúszó kutyámat észrevéve: olly magasra felcsapnak, hogy mindkét lövésre csakis egy íéczét tudok lekapni. Mindez két perez alatt megtörtént; Samot előbbeni helyére visszavezetvén, csak kis vártatva küldöm a réczék után. A négy elsőt egymásután elhozza, .de az ötödiket sehol sem találom. Elénk keresés után Sam egy bokor előtt erősen áll. No hozd ki te bohó! de a kutya hiába ugrik bele, s midőn visszajön,-semmi sincs a szájában. Ama liely felé indulok tehát, hová az utólsó réczét láttam leesni; Sam a mocsárban és iszapban ide s tova járkálva folyvást keresgél, mig végtére egy égerfa alúl a gácsért előhozza. A fenyőfához kötött paripám csendesen helyén állott, csakhogy a kantár lábai közé keverődött, ezt rendbe hozván, a nyeregbe vetem magamat és a fenyvesen keresztül haza felé indulok. Alig haladtam a sötét ösvényen pár lépésnyire, midőn Sam megáll és biztatásomra a bokrokban és barnás vizben kezd újra keresgélni. Mindig jobban besötétedvén, már vissza akarom őt hivni, — mert jól tudom, milly bajos éjjel a fenyő tuskók közt lovagolni, — midőn récze sápogást hallok és Sam az ötödik réczét diadalmasan előhozza. Illy módon a búzás idejét jól megjegyezvén, gyakran kimentem, s noha a sport csak néhány perczig tart, mégis sok élvezetet nyújt Sokszor ketten vagy hárman, néhány száz lépésnyire egymástól elállván, az elvonuló récze foltokra folyvást lövöldöztünk. Hajnali lesen is sokszor voltam és pedig jó eredraénynyel, de azért még sem tartom olly czélszerünek s érdekesnek, mint az esti kirándulásokat. Rendkívül kemény téli időkben mindenféle réczéket és gázlókat láthatunk. Vad ludak, kér, nyílfarkú, kanalas, telelő, krik, fütyülő réczék és búvárok roppant seregekben jelentek meg vizeinkon, midőn katonáink Krimiában voltak. Egy este keményen fagyott, a mellett térdig érő havunk is volt. Egész nap szalonkáztunk ; eleinte a sántitás okát nem tudtam felfogni, mig végre a kutyák kínjukban folyvást lábaikat harapdálván, a bajon úgy segítettem: hogy a körmeik közt kiálló szőrt levágtam. Kocsin haza felé indulva, a réczéket seregenkint részint a tenger-, részint pedig onnan vissza felé vonulni láttam.