Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-30 / 24. szám

J380 Mintegy 60—70 pár t. nyúl és 4—5 erdei szalonka esett el, azon kivül egy farmer szomszédja kutyáját hasba lőtte, min igen sokat tűnődött, mert sehogy som tudta felfogni: mikép történhetett 'az

; mikor ő, úgymond, „egy yardnyira a kutya elé czélozott." Meglehet, hogy ezt csak gondolta, de nem tette. A tacskó fehér volt, azonfelül még nyilt mezőn lőtt reá, s igy sehogy sem lehetett az ügyetlen lövészt kimenteni. Azonban Angolhonban a legügyesebb lövész is t. nyúl vadászat alkalmával könnyen meglöheti kutyáját; magam is láttam, midőn egy kitűnő hozár illyenkor agyonlövetett; ugyanis a kutya megállván, a t. nyúlat abban a pillanatban, mikor a felugró nyúlra a lövés esett, utána indult és rögtön felfordólt. Kötelességét teljesitve veszett el, és ez Bertie szerint nagy vigasztalás volt, mert a melly kutya azt nem teljesíti, egyebet úgy sem érdemel a föbelövetésnél. A t. nyólvadászat egyébiránt inkább valami lármás mulatságnak, mint sportnak mondható, csakhogy a résztvevőkre nézve gyakran nem minden veszély nélkül szokott elmúlni. Legczélszerübb kisebb nyúlkopókat használni. Mihelyest megszaporodnak, vagy a földbirtokosnak, vagy a bérlőknek, vagy pedig a szomszédoknak szoktak kárt okozni. Akárhol meg nem élnek, s avarokon éhen vesznek el. Nézetem szerint fölötte kártékonyak és vadászni mégis csak akkor lehet reájuk, ha már igen elszaporodtak. Rekettyésekben megmaradnak ugyan, de azért gyakran a közelfekvő búzatáblákra is kirándulnak s a kalászokat tisztára lerágják. Ha nyúlkopókat tartunk, nem szükség, hogy felette sok t. nyúlunk legyen. Két vagy háromszáz acre-nyi avaron mérsékelt számú tengeri nyulakra fejedelmi vadászat esik. Nem régen 17 nyólkopóval (nagyságuk többnyire kilencz hüvelyk) illyes helyen délnyugoti szélben jó szimattal — mellyet avarokon többnyire lehet találni — vadásztam, és minden hajtás —ha még olly rövid volt is — jobban mulattatott, mint bármelly hires falka működése, mert apró kopóimat folyvást láthattam, már pedig valami nagy falkának sokszor órákig se hírét se hamvát nem halljuk. A „Southover Common" nevű gyönyörű avaron volt az összejövetel; az egész tér göröngyös, rendetlen, tele mindenféle árkokkal és lyukakkal; —elég apró tócsa és mocsár van rajta, hol sárszalonkákat és a legnagyobb erdei szalonkát, mellyet valaha láttam, vertünk fel. Öt perez múlva az első t. nyúl a száraz fűben felugrik ; Trifler, Rachel és Damper két perczig vezetnek, minden kutya teli hanggal hajt, Giant (8

l/

2 hüvelyk) oroszlán hangon elrivalja magát; csak egy — a szegény Crocus — maradt el. Percznyi szünet után a fajka megint körben keres, és Butterfly a t. nyulat felveri; most mint egy fecske sereg a hegyen felfelé utána iramlanak; ismét szünet; ezután felséges kitartó hajtás, a nyúl egy kőrakás mögött felpattan, s a falkán keresztül visszafordul: mire zavarba jönnek, de nem sokára Comet nevü kölyök elfogja és beszámol vele. A második nyúl elég szépen egy tócsa mellett felkelvén, Dutchman (9V

2 hüvelyk, nagyitó üvegen át nézve üökéletes rókakopó) Gossip, Leveller felveszik. Egy kürtjelre mind a dombnak tartanak; utánuk a falkár ponyján — minden kutya teli hanggal hajt.