Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-20 / 20. szám

J327 szaros kutyát csakugyan csúffá tette; erős meggyőződésem tehát, hogy hasonló esetben az emberrel sem bánt volna különben. Legczélszerübb a medvét meglesni, midőn hajnalban éjjeli kalandozásaiból barlangjába visszatér. Több illy vadászkalandban magam is vettem részt; olly érdekes a sötétben való elállás; mihelyt pitymallik, mindenesetre a czélszerübbnek látszó helyet foglaljuk el. Az előttünk fekvő sziklatömeg, távolban a csendes falú,— mindez a szürkület kétes világításánál felséges látvány ! »S most íme, az erdőből a tarlón keresztül egy szép medve törtet elő; utána még egy, aztán még kettő — mindnyájan feléin tartanak; — egymásután a közel sűrűségben eltűnnek, de azért mindig közelebb jönnek, — már zörögnek a falevelek, csak egy bokor választ el tőlök, ekkor egy nagy fekete fej felálló fülekkel, tőlem alig öt yardnyira mutatkozik. Egy másodpercz múlva tudni fogom, valljon reám rohan-e, vagy pedig barlangjába vonúl-e vissza a szörnyeteg. Puskáin mindkét csöve készen áll, s midőn „Blialook" (a medve) könnyelműen még közelebb jön, egy golyót röpítek agyvelejébe. Ha a vadász hibáz, a medve vagy megrohanja, vagy pedig elkerüli; de miután rejthelye a sziklában van, valószínűleg mindent megkisértend, hogy oda juthasson innen pedig lehetlen őt kizavarni. Gyér lakosságú vad vidékeken a medve addig szokott kalandozni, mig csak a nap egészen fel nem kelt; népesebb tartományokban restebbek és pitymallatkor már visszatérnek barlangjaikba. Lodaboroo-ban, hol roppant sok medvét lehet látni, valamivel napkelte után egy reggel négyet lőttem; egy bajtóvadászat alkalmával Kochungban hét medvét láttam egy kis erdőből kijönni. Seraiökela szomszédságában elefánton ülve tizenkét medvét számoltani meg, mellyek a falu melletti sűrűkben turkáltak és legelésztek. A nőstény medve, melly sokkal kisebb a kannál, octóber vagy november havában két vak és meztelen kölyköt vet; ezek szüleik termetéhez képest igen aprók, de hamar megnőnek ; két hét alatt már látnak és megszőrösödnek ; igen torkosak és gyakran anyjuk emlőit fogaikkal felhasítják; s többnyire olly lármát ütnek, hogy egy medvecsalád hollétét az arramenők könnyen észrevehetik. Hat hetes korukban a boesok anyjuk hátára kapaszkodván, vele kirándulnak, és az úton mindenféle ugrándozásokat és furcsa mozdulatokat tesznek, mindazonáltal igen vadak s készek bárkit is megtámadni. Néhányszor engem is tacskóknál alig nagyobb kölykök támadtak meg, mellyek lelőtt anyjuk hátán üldögéltek. Illyenkor többnyire ráteritett pokróczokkal fogják meg és a távolban felnevelik. Chybasaban magamnak is három évig volt egy medvém, mellyet szintén így fogtak meg; midőn haza tértemkor elajándékoztam, már egészen kifejlődött bálvány medve volt. Fiatal korában vad és ingerlékeny, utóbb víg és szelíd lön. Legnagyobb mulatsága abból állott, ha valakivel birkózhatott; illyenkor egyenesen felállva erejét nem fejté ki, hanem abban gyönyörködött, ha hanyatt esve a földön ide s tova gurúlt. A Ramgurh zászlóaljbeli tisztek egyikének istállójában egy erős „tangu" vagyis hegyi pony állott: ez a medvével szíves barátságot kötött. A medve többnyire hátulsó lábaira állván, fogadta el a pony látogatását, s különféle megtisztelő szaglászások és bakugrások után többnyire pofon ütötte, mire azonban a pony