Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-20 / 20. szám

J323 Többek közt eszembe jut néhány égerfa — alig 10 lépésnyire az országúttól — egészen körülfonva magas csipke és gyalog szederbokrokkal; egy 6—8 lábnyi ma­gasságú kökénybozót, mellyet a tengeri nyulak éles fogaikkal össze-vissza rágtak, továbbá egy nagy veresfenyö ültetvény szélén fekvő kiszáradt vízhasadék. Kedvencz helyük azonban egy, máskor kizárólag tengeri nyulak tanyájául szolgáló sövény volt, mellyet egy skót fenyő különös alakú ágaival úgy eltakart: hogy biztos rejtet nyúj­tott nem csak a hulló falevél, hanem egyszersmind a karvaly éles szeme ellen. Vizs­láimmal a szalonkaidény alatt — különösen késő ősszel vagy télen — illyes helye­ken szoktam bokrászni, s gyors suhogással — neszesebben, mint mikor a spanyol nö legyezőjét kibontja — barnás tárgy villanik meg előttem, és a szalonka néhány zig-zag kanyarodás után ott vágja le magát, hol talán ötszáz éven át elődei szintén menhelyet találtak. Illyés helyeken tartózkodik a szalonka télen, de hiába keressük ott, ha en­ged az idő. A megérkezett szalonka sereg elszéledvén, gyümölcsösökben, fallal kerített kertekben, mogyorófa-ültetvényekbon, vagy ott foglal helyet, hol a mulhatlanúl szük­séges napernyőt, a szabad kilátást megtalálja, s hol a föld színe tollazatának színével leginkább megegyez; mert ha kedvük tartja, a szalonkák ép olly gyors futók, mint a guernseyi foglyok, vagy a shalisburyi síkságon található túzokok. A szalonka különféleképen menti életét. Midőn a bokorból vagy bozótból fel­repül, a tanulatlan puskást megijeszti, do gyakran a tapasztalt vadászt is zavarba hozza. Többnyire akkor szokott felkelni, mikor valami csekélység figyelmedet igénybe veszi; mikor a vizsla lábából tüskét kell kihúznod, pajtásod tüzet kér, sze­medbe esett valami és ezt törölgeted, vagy mikor egy előtted ballagó hajtó egy kiálló ágat úgy röpít szemed közé, hogy könnyezel bele, mintha valami drámát olvastál» vagy pedig olcsó sherryt ittál volna. Sok szép lövést elmulasztottam, mivel a sűrűben puskámat nem tudtam fel kapni, vagy az átkozott épen akkor kelt fel hátam mögött, mikor egyik zsombékról a másikra léptem, vizslám pedig előttem keresgélt s őrömébon, hogy csakugyan előtte van, farkával oldalát veregette. Ha felkel, többnyire egyenesen repül, mint a haris, — tc pedig elébe lösz, s talán épen akkor, midőn puskádat elsütötted, levágja magát; persze, mindenki látta, hogy leesett, egy hajtó fiút kivéve, ki meg azt állítja: hogy a madár egy kis ággal a szájában a völgyön végig repült. Ezalatt ö kegyelme egész csendességben a ba­rázdán majdnem 200 ölnyire vonúlt ol. Nagy kedve telik benne, egyenesen a napnak tartani, a hajtók közé vegyülni, vagy olly alant repülni, hogy a lövés illyenkor az egész társaságot veszélyeztetné­leginkább pedig úgy iparkodik a lőtávolból kijutni, hogy közéje és a puskás közé valami fa vagy bokor jusson. Erősen hiszed, hogy lelőtted, de ha keresed, semmit se találsz, te podig dühöd­ben két tengeri nyúlra duplázol, és épen akkor — noha világosan láttad, hogy tőled alig egy lábnyira esett le — kétszáz lépésnyire ama helytől újra felkel. Láttam már szalonkát több másodperczig u levegőben lógni, mint egv kötél-

Next

/
Thumbnails
Contents