Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-10 / 19. szám

J311 véért éjjelenként rejthelyéből még a faluk közelében is felkeresi az ültetményeket. Felváltva hangya és madártojásokkal, gilisztákkal és a Gramby hernyóbábjaival él, mellyeket a fák héja alól kikapar. Megszelídítve főtt és nyers hust, halakat és mindenféle édességeket eszik. A méz előtte ismeretlen, mert sokkal restebb, semhogy miatta a fákra másznék, mit az erdei medve semmi alkalommal el nem mulaszt. Valamint a többi ragadozó állatok, mellyek az embertől félnek, szintúgy a medve is ez okból kénytelen éjjel járni táplálék után; azonban, ha csak emberi lakások közelében nincsenek, már napnyugtakor kezdi meg kalandozásait s egyáltalán sokkal bátrabb, mint más vadállatok. Sokszor esténként illő távolságból nézegettem őket, midőn tisztásokon vagy ogyéb csöndes helyeken ide s tova forgolódtak; némellykor párosan jelentek meg, vagy pedig a nőstény medve bocsaival bújt elő, mellyek a borbolyabogyókat mohón ették, és a hangyadombokat felkaparván, a hangyákat, nagyokat czuppantva, falták be. Érzékeik igen tompák; több izben 50—60 yardnyira közelítettek hozzám, anélkül, hogy észrevettek volna; ha már előttem állottak, bosszúsan szortyogva és dörmögve — mintha minden idegen beavatkozás ellen tiltakoznának — négy lábon vágtatva eltávoztak. De nem mindenkor távoznak illy barátságos indulattal; némellykor fele úton megfordúlnak s mintha rostellenék, hogy a tért olly könnyű szerrel engedték át, dörmögve visszatérnek és hol előre, hol hátra menve, bozontos fejeiket megrázva, az alkalmatlan látogatót olly lármával rohanják meg, hogy a legerősebb idegzetű ember is zavarba jő; ki egyébiránt, ha a medvék tanyái körül jár, bizonyára jól fel is van fegyverkezve. — Egy lövésre a medve többnyire visszafordúl, ha pedig a második lövés sem használna, úgy legjobb a vitézség praktikus oldalát igénybe véve, kereket oldani. Illyenkor az a szerencsés, kit a természet könnyű lábakkal áldott meg, mert a medve támadása csakugyan borzasztó. / Allatsoreglotoinkben csak félig kinőtt s elsatnyúlt példányokat lehet látni, holott e medvét erőre s nagyságra csak a tigris múlja felül. A tökéletesen kifejlődött bálványmedve hossza, orrától farkatövéig 5%—6 láb, teste nehéz és izmos; a legerősebb férfiút egy perez alatt földre sújtja. Nehéz ezubakjai, mellyek 5 hüv. körmökkel ellátvák, azalatt az ember testén sokkal súlyosabb sebeket ejtenek, mint a legélesebb kard; hosszú fogai pedig minden harapásra egy egy csontot zúznak össze. Köztudomású tény, hogy a medve mindig az emberi arcz ellen intézi támadásait, miért is többször megtörtént, hogy olly egyének, kiket megtámadt, életüket megmentették ugyan, de arezuk minden vonását az iszonyú sebek örekre eltorzították. A medvéről az is mondatik, — mi különben csak puszta állítás — hogy az embert át szokta karolni; lehet, hogy illyesmi más fajoknál fordúl elő, de az indián medve csak körmöl és harap; hogy ezt. könnyebben tehesse és a bőrt jobban felkonczolhassa, az ember testét átkarolja, de azért agyon nem szorítja; illyesmi nem tartozik taktikájához. Támadási modora kétféle : vagy hátulsú lábaira állva, ellenfele ábrázatába kap s derekát széttépi, vagy pedig csak az arezot torzítva el, a fejbőrt tökéletesen scalpirozza.