Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-30 / 18. szám

J291 elrejtőzött gazdája által biztatva, kellemetlenebbé válik a kacsacsoportra nézve s mind szemtelenebből üldözőbe veszi a menekülőket, mig végre felrebbenvén a hálóba ütődnek s ismét visszaesnek a vizbe, ekkor mindig gyorsabban előre a zsákba érkezvén, ott egyenkint sőt néha páronkint fogatnak rakásra az összevont hálóban s egy sem menekülhet még csak hírmondónak is. Az igy összefogdozott kacsákkal aztán elárasztják az egész vidék piaczait, sőt messze távolra elszállítják vasutakon. Miután az első csapat beszorult s elfogatott, jön a másik, harmadik és századik, mig az idény tart folyvást, s mint mondáin a múlt évek egyikében 19 ezer fogatott csak az eisgrubi kacsafogó tónak coulissái között. Nem sokból áll a készület s valóban hasznos mulatság; — próbálják meg, kiknek nádasaik vannak. VisOütai. Különös sport. Múlt napokban találkozván Hofmann Ernő úrral, ki jelenleg az Orsova melletti jeselniczai Chrombányák tulajdonosa, ez emlékezetembe hozta e szenvedélyes és szerencsés úrvadász eredménydús vadászmúltját, mi kitűnőleg a vaddisznóvadászatban ritka sikertől volt kisérve. Legalább nem ismerek kivüle más vadászt, ki élete folytán számszerint hetvenöt (75) vaddisznót lőtt volna, a mennyit saját mondása szerint már ezelőtt tíz évvel ejtett volt el. A vaddisznó vadászaton kivül, mit ő mint egyike a volt ruszka-bányai birtokosoknak könnyű szerrel és bármikor gyakorolhatott a bányákhoz tartozó rengeteg erdőkben, biztos fegyverének egyfelől számos öz, farkas és számtalan erdei szalonka esett áldozatúl, mig másfelől szenvedélye és jó példája fiaira az utánzás vágyát gyakorolni el nem mulaszthatta, s következéskép ezekből csakugyan derék vadászok is váltak, kik nem csak a kényelemmel űzhető vadászmódokat pártolják, hanem a mint az alább elmondandó különös sportosét mutatja, bár minemű vadászatra készek. Az idei vízáradások a Dunát Orsova környékén sziklás medréből kiszorították, a közelfekvő réteket és szántóföldeket ellepték s több ideig viz alatt tartották, mire a már elbújt békák serege ismét előjött s a lerakott ikra közt a már megszűnt lármás víg tavaszi életet darab ideig tovább folytatta. Talán lesznek olvasói e lapoknak, kik előtt a békasport e neme nem igen ismeretes, s mégis vannak szép hazánknak vidékei, mellyeken tavaszkor a békafogdozás nagy szerepet játszik. Különösen a Bánság erdőlepte bányatelepeinek szegényebb néposztálya várva-várja a kikeletet csak azért, hogy a búvhelyeikről előjövő és a patakokban meg a tavaszi esőkből támadt pocsolyákban összegyűlő békasereg kézzel fogásához láthasson. A fogottak felső testét a czomboktól levágják, szintúgy a lábak újjait is, azután lehúzzák a ezombokat fedő külső bört é.s kirántva vagy savanyú lében ezrivel fogyasztják. Azonban nem csak a bányatelepekben fordúl elő a béka; Erdélyben is található, úgy szintén az oláh határvidéken mindenütt, hol az erdők még megmaradtak, egészen le a Dunáig. Ha egyrészt a tavaszi béka kedves eledele lehet embereknek, úgy nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy isten egyéb teremtései is ne kedveljék a békák gyönge