Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-30 / 18. szám

J289 Slavóniában egy alkalommal szép őszi szalonkázataink voltak Nassiczon G. P. F-nél vadásztunk; jó darab erdőséget felkutattunk minden siker nélkül, kedvünk is csüggedni kezdett, a komoly őszi nap is már hanyatlóba indúlt, midőn még néhány hajtás zaklatásához fogtunk, mellyekben összeseregelve nagyon sokat találtunk ; nem is fejezhetem egyébként ki, csak hogy úgy keltek, szállottak, mint a csókák, alig valának pár 100 holdnyi helyen öszpontosúlva; ezen tényből gyanítom, hogy a szalonka mint más vándor szárnyas, bujdosására összesereglik, kivált őszi útjára, de állítani nem merem. Magam ugyan nem láttam, de Slavóniában hallottam, hogy azon hegylánczban, melly Pozsega és Verőcze megyék közt végig nyúlik s mellynek déli oldalán igen sok meleg ásványos forrás létezik, (a millyen a daruvári is) és soha be nem fagyó kisebb nagyobb posványokat képeznek, télben is találni szalonkát; nem lévén alkalmam ezen helyeket meglátogatni, a hallottat közlöm. Itthon egy alkalommal elhalt növelőmmel B. P-vel vadászva deczember 3-án lőttem egy szalonkát hajtó vadászaton'szőrmes vadra; igaz bogy 1854-ben a fagy igen későn állott be, nedves esős idők jártak. Nem nyújtom továbbra soraimat az idei tavaszi szalonkázatról, talán midőn ősszel eljőnek, nagyobb számban fognak lenni, mint múlt években a nagy szárazságban. Még egy esetet említek, melly az idén tavaszi vadászataimban egy borz ebemmel történt. Nekem ezen kurta lábu falkám sok gyönyörűséget okoz. Szalonkázatra rendesen el szoktam vinni egy-egy párt, mert az enyhnek nagyon jól keresnek, s felkeltik a szárnyas vadat olly sűrűségekben is, hová a hajtó ritkán hathat be. Sikár nevíí erdőmben szalonkázván, két kicsiny ebem hozzám jött, egy róka- vagy borzlyuk mellett állottam, s ebeimet beküldöttem; az egyik hamar kijött, a másikat negyedik nap kapták meg az erdőben egy nyulat hajtva, tehát ezen derék kis állat négy napot és három éjet áldozott szenvedélyének. El is volt gyengülve, azt hittem, hogy soha so lesz többé valami belőle. Ezen borz eb-falkámról máskor fogok írni, most csak annyit, hogy mindenki, a ki ezekkel vadászott, gyönyörűséggel emlékezik élvezetére. Hadad, aprilbati. W. A vadkacsa-fogásról. Egész Európában csak négy holyütt van, *) s ezek között kiválólag szépen berendezve valóságos ritkaság hg. Liechtenstein cisgrubi uradalmában a kacsafogás. Olly elmés a berendezés, olly egyszerű s a dolog tormészotéből következő az egész intézmény, hogyha egyszer láttuk, valóban csodálnunk kell, mint van az, hogy olly kevés helyen űzik e mesterséget, a sportnak o tréfás és nagy haszonnal járó mesterségét. *) Szives közlő úr „Európa" alatt bizonyosan csak a continenst érti , mert Angliának „fen district"-jeiben, Lincolnshire lápos vidékein, több helyütt nagyban űzik e kacsafogást, melyről a „Vadászlap" 1857. évi 161 —165 és 1862. évi 8t—85 lapjain „Az angol csaltavak" czím alatt tüzetes czikkek jelentek meg. Szerk

>