Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-05-10 / 13. szám

206 dalmat, roellyeket Denui csekély eltérésekkel már 1791-ben mutatott, s az általa javitott nyerget most is újságnak tekintik, noha tulajdonképen csak egy igen régi találmány ismétlése. Szintúgy Frölich Becsben szabadalmazott nyergeket készit, mellyeket egy csavarkulcsa] 3—4 hüvelyknyire tágabbra vagy szűkebbre szoríthat. Mindezekből kitűnik, hogy e tekintetben valamennyi javítások egy kaptafára vannak ütve; legjobb volna, ha olly nyeregfát tudnának késziteni, melly minden lóra illenék. Hogy e javítások közönségesen még sem alkalmaztatnak, annak tő indoka leginkább abban rejlik : hogy a nyereg árát igen felemelik, továbbá hogy az acze'l rugó-tollak a lovas súlya alatt kelleténél túl szétmennek; végtére pedig abban is hogy a csavarkulcsok könnyen elvesznek s azokat folyvást kéznél (artani igen bajos. Ezek észrevételeim a nyeregfákra; s most áttérek ezeknek kiegészítő részére: a kengyelszijj tollakra. Mielőtt a tollak alkalmazásba vétettek volna, a kengyelszijjak egy a nyeregfába illesztett érczkarikába húzattak, mit mai napig is igen gyakran lehet látni. Ha most a véletlenül nyergéből kifordult lovas lába a kengyelvasban megakadt, a legnagyobb veszélynek volt kitéve, mert a karika a kengyolszijjakat erősen tartotta. A kengyelvasaknál azt is fogom érinteni, mikép lett e bajon sogitve. A legelső javítást — noha elég ügyetlenül — Ingles kisérlotte meg, ki azt javasolta, hogy a kengyelszijjak a lovas térden felül a lábhoz gomboltassanak s igy azon esetre ha lefordulna, vagy a ló levetné, a szijjak kirántva a zárszeget, ezzel a kengyelvasat is elejtenék. Mielőtt valaki a lóról leszáll, először a szijjakat kell kigombolnia. Valóban igen furcsa ötlet! Ki által, vagy mikor találtattak fel a mostani szijj tollak, határozattan nem lehet megmondani; mindenesetre a javítások torén nagy lépés volt. A kengyelszijjtoll tulajdonképon csak egy szilárd karika, mellynek alsó végén egy rugótoll — millyet közönséges tollkéseken is láthatni — van alkalmazva. Ha a leesett lovas lába a kengyolszijjat rángatja, ez által a megfoszült toll felnyílván, amazokat elejti. A tollak célszerűsége nem sokára általánosan el lön ismerve; hátrányai pedig a következők. Ugyanis ha a toll rugói nincsenek mindenkor jó karban tartva, könnyen megesikfhogy szükség esetében fel nem nyilnak, mi különben akkor is megtörténhetik, ha a rántás nem érinti a karika közepét, hol tulajdonképen a toll fekszik. — Eme kifogások ellen sokféle találmányok hozattak létre, mellyeknek elösorolása nagyon unalmas lenne. Egy javítás főelönye abban rejlik, hogy a rugótoll nem lefelé hanem felfelé áll, de sokkal hosszabb is lévén, a kengyelszijj rángatásának bármelly oldalról is engedni kénytelen. Attól pedig hogy elromoljék, tartani épen nem lehet. Nézetem szerint o iavitás a biztos lovaglás nagy előnyére van. Ekép a nyereg mindazon lényeges alkotó részeiről röviden értekezvén, mellyek előbb készülnek mint sem a nyereg a nyerges műhelyébe kerül, elöbbeni állításomat most is ismételhetem, miszerént a nyeregfa részeinek ezélszerti elhelyezésétől és készítésétől