Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-05-10 / 13. szám

203 társaság lovai legelnek, a sátorok előtt pattogó tüzek, a lapusnyiki és a távolabbra eső oláhországi hegyek szép idomai és szinezetök, a tiszta átlátszó levegő: e mintegy 6000 láb magasságban fekvő tavat igen kellemes nyughelylyé alkotják. Hogy a hajtások elrendezésénél átalánosan véve sok hiba történik, tagadni nem lebet; de e bajon egyidöre nehéz segíteni. A vadászatok bajtatnak, néha kópékkal is, mellyek a zergéket nem ritkán olly sziklaesúcsokra szorítják, honnan könnyen lelöhetök. Elég jó sikerrel magam járok cserkészni s jó messzehordó vontcsövű fegyverrel többször jutok lövéshez; azért, ha a vadász e kört tökéletesen ismeri, nem igen nehéz czélt érni, mert a messziről járhatlannak látszó sziklacsoportozatok, a csillámszirt réteges minőségét tekintve, majdnem mindenütt mászásra alkalmas repedéseket és fokokat nyújtanak. Júniustól September közepéig juhok és szarvasmarhák borítják el a legelöket s ezért a zergék ez időben csak is a kopár sziklák közt tartózkodnak. Ősszel ha a pásztorok nyájaikkal elvonulnak, sürün látogatják inog a tetőket, különösen azért: hogy a sós agyaghelyeken, hol a házi állatok sót kaptak, nyaljanak. A tél beálltával ismét verőfényes sziklák közé vonulnak, hol a hó mindig kevesebb. Innen nagy havazások és szelek alkalmával a völgyekbe ereszkednek le, szép csendes napokban a tetőkre mennek sütkérezni. A lúcz fenyöerdöket is meglátogatják, különösen azon helyeket, hol fák vágattak, melyekről a mohát legelik. Tapasztalásom szerint a falka szokott helyét önkényt soha sem hagyja el s csak ha elűzetik megy tovább, de ismét visszatér. Néhány éven át létezett egy retyezáti vadásztársaság, mely több felügyelöt tartott s a zergeállománynak sót is adatott; ezen gondoskodás akkor jó befolyást gyakorolt, de jelenleg minden ismét a jó isten gondviselésére van bizva, kivévén az egyet, hogy a vadászat tilos.*) A vadászatra legalkalmasabb időszak augusztus végétől September közepéig tart, akkor rendesen szép az idő, a nap még hosszú, és az éjek nem hidegek. Cserkészni jobb octóbertöl december elejéig. A malomvizi batáron tartózkodó zergeállományt hozzávetőleg 150 vagy 200 darabra lehet becsülni; ezekből évenkint 8—10 ejtetett el hajtásokban, azonkívül rnég néhány vasakban és kelepczékben orozva fogatik: kocza vadászok ritkán okoznak kárt. A zergén kivül nagy számban tenyészik a medve, mely itten a barlangformára. összeomlott számos sziklaüregben kölykezik. Van kevés őz, nyúl, farkas, sok nyest, a sebes viz partján sok vidra, végre ritkán vaddisznó és néha néha hiúz Hajdan szarvas, és a fonmaradt helynevek után Ítélve a bükkös erdőkben bölény is tanyázott, de ennek most már emléke is elenyészett. Szárnyasok közül igen számos a sas és a saskeselyű, a siketfajd és a völgyekben sok császármadár. A tetőkön még január és november havakban is fogoly kissebb nagyobb csapatokban található. *) Nem sokára egy új „retyezáti zergevadásztársulat" alakulását lesz alkalmunk jelenteni. Szerk.