Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-20 / 02. szám

19 podtek, ott a magyar nemzetiség, a magasi) műveltség és jó izlés is meghonosúlt, velük együtt pedig ez is hanyatlásnak indult. A mostani gyáriparos és gőzmozdonyos világban, mély erdők közepette elzárt néhány illy tudós élete mindenesetre sajátszerű tünemény volna. A magába vonult vallásosság, mindennapi foglalkozásúi serény búvárkodás a tudományokban, és komoly bölcselkedés a világi és túlvilági dolgok fölött, szóval a szellemi életnek eszményképe egyfelől, másfelől meg a mostani kornak gazdagság s minden kigondolható —leginkább anyagi élvek és pillanatnyi siker után való makacs, s itt-ott majdnem kétségbeséssel határos küzdelmei: milly éles ellentétek volnának ezek ! De folytassuk a szemlét a közelünkben levő tárgyak fölött. Tekintetem elégülten, s gyönyörködve tévelyeg a roppant erdőségeken, mellyek az egész hegyvidéken díszlenek. Hogy ezek még megvannak és pedig majdnem olly jó állapotban, mint midőn néhány száz évvel ezelőtt pompás királyi vadászatok tartattak itt, nemcsak a terület külső alakzatának, melly a közlekedést és szabadabb mozgást korlátozza, hanem leginkább azon körülménynek tulajdonítandó, hogy mindezen erdőtestek nagyobbrészt a magyar korona ó-buda-visegrádi uradalmához tartoznak; illyenek a visegrádi, hogdányi, pilis-szcnt-lászlói és pilis-szent-kereszti jókora erdőkerü letek; ezek tőszomszédjában van az esztergomi főkáptalan dömösi, s azon innen a pilismaróthi kir. alapítványi birtok egyik legszebb erdőteste. Itt tehát három olly birtokos érintkezik, ki legalább előbbi időkben az erdők fentartására annyira mennyire ügyelni szokott. Mi azonban a vadászatot, t. i. a vad okszerű ápolását illeti, ez mint hazánkban — néhány nagyobb birtokost kivéve mindenütt, úgy itt is szánandó hanyatlásnak indult. Es itt olly ponthoz értünk, mellyröl már sokszor elmondtuk, hogy nálunk a vadászati jog s ennek okszerű gyakorlata a törvény oltalmában épen nem részesül, a szerfölött hiányos szabványokra nincs ki felügyeljen, nincs ki a va dászati tilalmak megszegését megtorolja stb. Én ugyan attól tartok, hogy mire ná lünk czélszerü vadászati törvény létre jő, addig illyesnek tárgyai a nyúlon és foglyon kivül mind kipusztulnak; de már e legközönségesebb vadnemüeknek is évről évre mindinkább fogyását tapasztaljuk. No de félre ezen annyiszor hallott panaszokkal, vigasztaljuk magunkat azzal, mit illyes alkalommal én is többször hallottam: addig míg a vadászatban nekem telik kedvein, s míg birnak inaim, tán csak nem pusztul ki a vad egészen, majd csak elmulatok úgy a liogy; a ki utánam jő, az már úgy se fogja tudni mi a valódi vadászat, s aztán lássa hogy boldogúl. A prés moi le deluge J Mint látszik, ez a mai vadászok általános jelszava. lm a fővárostól alig pár órányira itt a legszebb vadas, csak néhány évi okszerű ápolás és a szarvas, őz és minden más hasznos vad szépen megszaporodhatnék; még a vaddisznóból is el lehetne a mezei gazdálkodás nagyobb hátránya nélkül egy kis álladékot tűrni; de ekkor felkellene a bérletrendszerrel végképen hagyni, melly a milly előnyös lehet a mezei gazdászatnál, ép olly kárhozatos a vadászatra nézvo. Vessünk még egy futó pillantást távolabb látkörünkbe, mert mindjárt megfújják a kürtöt, s azután úgy is ki tudja milly sokára el kell búcsúznunk e szép vidéktől. Éjszakkeletre ama síralakú nagy begy, melly a többi közül jó magasan kiemelkedik, a Szitnya, Selmeczbánya közelében, balra tőle nyúgot felé húzódnak a 9*