Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-10 / 10. szám

152 • reteknek. E vizek partjaira települt a sok falu, e vidék fölötte sürü népségének lakhelye. Minden egyes község templomtornya mellett egy-két udvari épület fehér fala emelkedik ki a vékony kékes füstrétegböl, mcllyafalu fölött lebeg, mintegy bizonyságot nyújtva arról, hogy csakugyan emberek lakják a feketére befüstölt s alig látható szalmafedeles faházakat. Es e nagyobb épületekben tanyáz elszórva azon magyar elem; mely a százados viszontagságok alatt fenntartá itt a magyar nemzetiséget, birtoka és nyelve megóvása által. Alattunk jobbra, álláspontunkhoz legközelebb fekszik Hátszeg, honnan a bánságba vezető országút nyúlik ki a vidékbe, ezt rézsut irányban metszi át és Várhely mögött, hol hajdan Sarmisegetusa római város állott, a vaskapui szorosban szemünk előtt tűnik el. A hátszegi hegyláncz alján kelet felé látjuk O-Boldogfalvát, egy dombon épülve az ős Kendeffy család régi kastélyával, melly — sajnálva kell említenem — részben már romba dőlt — s egy ugyanezen család elődei által góth sztylben épített ref. templomot. Továbbá innen veszi a Torokvölgye kezdetét, melylyet a borbátvízi havasok kerítnek be. Szemben velünk délnek emelkedik a retyezáti hegyláncz, Retyezát, Pikuj, Gáles és a borbátvizi havascsúcsokkal a legszebb havasi tájképet nyújtva, nemcsak az igen érdekes idomok s a mintegy 8000 lábnyi magasságuk miatt, hanem leginkább azért, mert e hegyláncz azon ritka látványt adja, hogy egész magasságában mintegy egyszerre emelkedik ki a völgy térségéből, s igy szemünk azonnal felszállhat az emberi szükségeket termelő növényvilágból a minden tenyészettől megfosztott havasi kopárig. Ugyanezen hegyláncz aljában bukkan szemünk Kolczvára rommaradványaira, mellynek fénykoráról Jósika Abafyjából azt olvassuk, hogy a vár egyik úrnője a sziklaszakadás fölött kinyúló erkélyen szokott volt fonni s a szálat olly hosszura tudta ereszteni, hogy orsója a vár alatt mintegy 300 láb mélységben elfolyó patakba ért le. Azonban elmúlt a vár fénykora ; a Kendeffy család birtokához tartozó sasfészek az idő áldozataként romba dőlt s a hajdani várkertekből fennmaradt ősi gesztenyefák alá érés idejében nyalánk medvék járnak le. Nyugotra fordulva a demsusi völgyet környező apróbb hegylánczokat látjuk, mig onnan álláspontunkig nyúlik le a hátszegi hegyláncz, mellynek alja itt-ott szőlőkkel van beültetve s legközelebb b. Nopcsa farkadini kastélya emelkedik ki a zöld környezetből. Még egy tárgy veszi figyelmünket igénybe, mellyet a hozzá kötött rémes mese miatt nem hallgathatok el. Egy torony romja ez, melly a Sztrély folyó torkolatához kirúgó hegycsúcsra épült s alighanem a rómaiak idejéből maradt emlék. A köznép azt regéli, hogy egy vezér sok kincse elrejtésére építette volt, s háromszáz rabszolgáját, kik a kincs ódaszállításával foglalkoztak, a titok megőrzése végett egyig megölette. Szemlénk alatt új szivarra gyujtottunk,. ismét kocsira ülünk s tovább hajtatunk. Utunk a kincstári tölgyes erdőn kigyókanyarulat okban visz le a Sztrély völgyébe s nemsokára a plopi fogadóhoz érünk. Itt látjuk az Apaffy korából híresnek fennmaradt plési szőlők kopár helyeit, mellyeknek boráról azt tartja a monda, hogy az említett fejedelem e borból csak bizonyos kiszabott mértékben hozatott asztalára;