Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-30 / 09. szám

131 • seddel magam módja szerint is lassacskán bejárhatunk majd, csak olly különbséggel: hogy előbb lenn tekintünk szét, s aztán állunk ki a tetőre, honnan annál érdekesebb lesz szemlét tartani a helyeken, hol fáradozva élveztünk. Indiíljunk ki tehát Hubert oltalma alatt a „nagy" vagy „sebezvíz" torkolatának baloldalán fekvő Klopotiva faluból, gyalog, vagy ha jobb szereted, pár apró de erős hegyilovon, mellyek napjára egy egy rosz forinton vagy 40krajczáron megszerezhetők, a vizpaítján készült új uton fel a fürészmalomhoz. Hz aztán a szép hegyifolyó, zöld mint az Isonzo és sebes, mint a szabadra bocsátott szilaj csikó. Magas sziklák között zuhatagokban törve utat magának, az útját álló egyes szirteket hatalmas szökéssel ugorja át s mély medret ás, hol a szökéstől kipihenjen, majd ismét az ágyába hullott szobanagyságú köhalmaznak nekirontva beleütközik, egy kettőt prüsszent s két oldalt eltér. Majd ismét sima lejtős porondon irongál végig s számtalan akadályon győztesen áttörve éri el a torkolatot, hol mi most először szemléljük; s innen már csendesebb, fáradtabb folyásában átmetszi a völgyet, mig Óraijánál a Sztrélj anya kebelén nyugalomra tér. Behatunk a folyó völgyébe, búcsút intve a vidéknek s félórai menet után átkelünk az első hidon; majd[egy további órajárás a második hidhoz visz, s ezen viszszatérvo a folyó balpartjára, elértük a Kró nevü zuhatagot, mellynél kissé megállunk. Iszol papramorgót ? Tessék, itt a kulacs, én bizon nem élek e nemes itallal, mert a szilvafőzelék sajátságos bouquetje az itteni divatos kupakos iistükbeni főzési modornál nagyon is concentrálódik; elhagyom mig a megyebeli ipar ezen ágán rectifieatio útján némi substractio sikerül. Azonban a falat sonka, szalonna vagy túró, kenyér mellett nekem is jól fog Ízleni, mialatt a zuhatagot megtekintjük. E zuhatag különösen tavasszal, nagy vízálláskor igen szép, mikor egész szélét ellepi a víz árja s nagyszerű zajjal veti le magát mintegy 4 öl magasságról a sziklák kimosott katlanába; illyenkor zúgása már messzire hallszik, de őszkor is érdekes látvány, midőn a víz átlátszó tiszta s a katlan ölnyi mélységében látható ezrivel a csoportosan úszkáló pisztráng. Illyenkor megszemlélhetek a fausztatás könnyítésére, 1780—90 közt tett repesztési kísérletek is, mellyeket azonban két székely belefúlása miatt abbanhagytak. Innen fölebb az erdei fenyőkkel koronázott csillámszirt sziklák mindinkább megközelítik a viz partját, mig nem messzire odább száz és száz láb magasságokról egyenesen beleszakadnak a folyóba, mellyben talpaikat áztatva, majd talán ezredévek után e folytonos czirógatástól elgyengülve összeroskadnak. Haladjunk a szirtek oldalaiba törött utunkon s nézzük az átelleni magaslatokon elterjedő bikk-, nyír-, tölgy és a csúcsokat ellepő fenyőerdőket, mellyek szebbnél szebb sziklaképletekkol átmetszettek. Igy érünk ki három órai menet után a fürészmalomhoz, melly a Zlátnya torkában épült azon patakra, melly a Retyezát déli oldalában veszi eredetét s a Burljea nevezetű vadászhelyet és völgyet kimosta. Ezen pont a természetbarátot örömmel töltheti el, de a vadász gyönyörködve jártatja szemeit azon helyeken, mellyek o hegyikatlant körülfogják. Jobb kézre kell fordulnod ha kilépsz a ház ajtajából, mert onnan üti meg füled 9*