Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-20 / 08. szám

124 következő érdekes leírását közli a nagybánvai kamarai uradalomhoz tartozó Hattyuvölgyről: Múlt évi dec. 8-án olly eset történt velem, minővel vakmerőségre és kényességre nézve az itteni legrégibb medvevadászok is alig dicsekhetnek: kétcsövű fegyveremmel csaknem egyszerre két nagy medvét ejtettem el. Ott állok a hegy oldalán, egy helyenkint bokor benőtte tisztáson; fölettem a hegygerinczon mintegy 150 lépésnyire az itteni erdész, alattam körülbelöl ugyanolly távolságra Pietre nevű öreg medve vadász. A hajtás megkezdődik. Az erdész irányában csakhamar két medve csörtet; az erdész lő s elejti a szukát, ez irtózatos ordítás közben vánczorog, a kan pedig reá ugrik és szembe néz az erdésszel. Még tanakodék ez, hogy mellyikre a két állat közül szánja második lövését, midőn a kan egyszerre félre ugrik, s a lejtőn egyenesen nekem tart. En egy vastag fa megöl nézem: hogy lő az erdész másodszor is az ismét feltápászkodó szukára, s ime megcsörren a lomb, és a lövetlen medve hozzám mintegy 15 lépésnyire kibukkan a csalitból. A mint engem meglát, azonnal oldalt fordul, én pedig azon pillanatban, midőn oldalt vehettem, rádördítém fegyveremet. A medve felbukott, s irtózatosan ordítva fetrengett a földön. Még épen ezélt kerestem rajta, hová második lövésemet irányozzam, midőn jobb felől is ordítást hallok, s öt lépésnyire a lövést kapott szukát látom felmeredező sertével egyenesen felém rohanni. Egy lépést vissza, fejét czélba venni és a fegyvert elsütni pillanat müve volt. A vad rohantában még félre ütötte kezemből a fegyvert, bal karomhoz horzsolódott és csak azután rogyott nesztelenül össze. Jobbra balra ez állatok, egyik ordítva és fetrengve, a másik mozdulatlanul, s köztök én kilőtt puskával. Elborzadok, és tova sietek a helyről. Alig teszek tiz lépést, hogy az előbbi medve fölkel és azon fa felé tántorog, melly alatt imént álltam. Megszaglálja az ott heverő szuka hulláját, s azonnal követ engem a hóban felismerhető nyomon, de nyolcz lépésnyire már kimerül; leül, aztán ismét fölkel, de nyomomról letér, s a völgy felé tart. Itt találkozik vele az öreg Pietre, ki a lövés és ordítás hallatára épen segélyembe siotett. Egy lövése bevégzi a medve életét, mozdulatlanul felfordul az. Pietre inosolygva igy szólt az erdészhez, ki időközben szintén ide ért: „A fiatal úr jól tud szaladni; egyébiránt ideje is volt." Az állatok felbontása után ugy találtuk, hogy első lövésem keresztül ment a szivburkon, de nem érte a szivet, s a golyó a nyakon kijött, egyébiránt ugy, hogy Pietre lövése nélkül sem tehetett volna már 100 lépést. A szuka épen szeme alatt az agyon keresztül kapott lövést, tehát rögtön szörnyet halt. Az erdész mindkét golyója a medve hátuljába fúródott. Tudósító ismerotes igazmozdóságára hivatkozva erősen állítja, hogy a dolog ugy történt, mint elbeszéli. Egyébiránt nem akarja vitatni, hogy a lövést kapott szuka csakugyan meg akarta volna öt támadni, mert tudja, hogy az illy megsebesült vad vakon rohan; de mivel mind két medve látta őt s egyenesen azon fának tartottak, hol tudósító állott, még az öreg Pietre véleménye szerint is nem igen volt bennök mit bízni. A kan 3 mázsát és 78 fontot, a szuka 4 mázsát és 05 fontot nyomott. Egyébiránt tudósító bevallja, hogy nem igen vágyik még' egyszer két kifejlett medvével illy feszült helyzetbe jutni. — Az egész alig tartott 4 másodperczig, s könnyen lehot hogy tudósító csak jól irányzott lövéseinek köszönheti életét.