Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-10 / 07. szám

107 E szűk torkolatból kibontakozva, mindenütt a patak mentén, mintegy két óráig keservesen kell haladnunk a szálas erdő árnyában, míg az úgynevezett sirokai vadász tanyához érünk fel, mellynek alakitója Sztojka László volt 1790 táján, ki vadászati szenvedélyével e vadásztanyát olly megragadó képpé varázsolta, hogy nyári időben évek hosszú során át nők is örömest tettek ide kirándulásokat. Egyszerű csinos villa lehetett ez, ellátva minden szükséges melléképületekkel; ma már fájdalom e kedves hely múltjának emlékeiről, hol Isten tudja hány nemes vadnak ülték meg torát, csak a tanya körül ültetett ákácz- és jegenyefa-sorok tanúskodhatnak. — E birtok később báró Lo-Presti s jelenleg csere utján a gróf Teleky család kezére került. A vadászvilla előtt jobbra egy part alatt nagyobb üregü pincze létezett, mellynek homlokzatából néhány tégla mostanság is látható; maholnap a pincze helyét csak az elibe plántált, de elhagyott terebélyes bignonia csogor fogja jelezni. Az épületek rosz fedél alatt, vagy e nélkül sokáig heverhettek, mert a falakon a zápor a vakolatot köröskörül feloldván, végig folyt, s mint valami szeszélyes sárga festmény húzódik végig a hajdan meszelt falakon. Az összes épületek ujabban fedél alá kerültek, új ész, új emberek, a vadászlak nagyobb részéből egyszerű hamuzsir-gyárt, átellenben pedig deszka fürészmalmot épitettek. A vadászok vagy is inkább az ide időnkint kijönni szokott kezelő gazdatiszt részére a régi vadásztanyának alsó végében csupán egy kis szoba tartatott fenn, ha ugyan szobának nevezhető; melly betapasztott ablakaival, romlott menyezetével, romlásnak indult falaival, s rothadt padolatával valóban csak is vadásznak vagy edzett természetű embernek nyújthat pár órai szállást, illetőleg menedéket. A kert és park egykor müveit terét most korlátlan burján, tövis, katangkóró s egyéb nemtelen cseprente boritja, melly mint a bün felütvén fejét, korlátlan hatalommal uralkodik s A vadász jő, áll a puszta házban ; Ok nyugosznak örökös hazában. A vadásztanya e völgy közepén esvén, a fölötte lévő csarta-rej (ördög túrás) #nevü magaslatról gyönyörű látvány nyílik a kuk-havas hegységének sok felé elágazó hullámaira; meddig csak a szem elláthat, köröskörül jávor- és körisfák vegyes roppant erdő világa terül el, mely századokat ért. E fák derekai az elemek előtt meghajolni nem akarnak, sudaraikról a moh zászló gyanánt foszlányokban leng alá, mint egy a viszontagságos idő vasfogaival daezoló kihívás, míg mások lombozatjait a zúzmara zománezozza meg, mire, ha a nap verőfényes sugarai esnek, ezer színben váltakozva tükröződnek vissza. Jobbról magas hegyek állják az alattunk balról hosszan futó völgynek útját, s ennek a magas bikkfákon jóval felül emelkedő déli oldalán, a csaknem kopasz sziklacsúcson újra szemeinkbe tűnnek Szittyavár romjai, mellyek közé csak pár korinthi oszlop kellene, hogy Hellasz valamelly dicsőített táját véljük feltárulni előttünk. Szintilly érdekes meglepetésben részesül az, ki a völgyben közelít a vár romjaihoz. A fák ernyője alól kibontakozva, döbbenve áll meg: olly ijesztölegmagaslik előtte az óriási sziklafal, magasra nyúló kőhalmazával s egész imposant megható nagyságában meredezve az ég felé. A kopár magaslaton düledező rideg omladék azonban csak a mulandóság sivár érzetével tölti el az embert, de a vadregényes