Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-20 / 35. szám

558 menye, hogy midőn a ló a korlátnak rohant, a zökkenés Samot kilökte a gígből s ő sérülés nélkül esett a vízbe. Szegény neje azonban a gígben maradt s nem volt emberi hatalom megmentésére. A malom forgott s a magasból lerohanó vízár a gíget és lovat ellenállhatlan erővel sodorta lefelé. A ló egy darabig bátran küzdött, de a nehéz gíg magával vonta s a küzdés kemény de rövid volt. A holdat ép ekkor felhők borították el s koromsötétség állt be. Sam ösztönszerűleg úszáshoz fogott, s erös úszó lévén, a keskeny folyó túlsó partjára vergődött ki, hol kimerülten rogyott össze, s csak arra emlékezett, hogy midőn a hullámokkal küzdve, ezeknek csapkodása, a malomkerekek zúgása s a vihar üvöltése borzasztó zajjá folyt össze, e zajból bosszú éles jajveszéklő sikoltás vált ki és halt el a szörnyű éjben — olly sikoltás, minőt a ki hallott, ez életben soha többé nem feled el. Utolsó segélykiáltás volt ez ott, hol segélyről szó sem lehetett; s e sikoltással egy tiszta és szelid lélek repült fel e bánatok hónából a boldogabb világba. A malomból látszó világosság felé irányozta lépteit Sam, mihelyt talpra állhatott. A molnár és legényei megdöbbenve néztek e kisértetiesen betántorgó s egy csomó zsákra leomló alakra. „Feleségem ! szegény feleségem volt minden a mit mondhatott s kis időbe került, míg összefüggetlen szavaiból sejteni kezdték a gyászos eseményt. Ok az egészből mit sem hallottak, mert a malomzúgásban minden külső zaj elveszett. A molnár rögtön megállíttató a forgó kereket; lámpákat gyújtottak; egy ember csolnakban csáklyázott letelé, a többi a parton követte. Nem kellett messze menniük. Pár száz ölnyire a helytől, hol a ló a korlátot áttörte, fövenyzátony állt ki a folyam közepéről s a rohanó ár ide sodorta ki a giget és a lovat. A nő teste a gigben volt, — kivették s a malomba vitték. Az élet szikrája azonban elaludt már s a vértelen halvány ajkak mozdulatlan meredtek. A legközelebbi orvos és Jack Robson, kikért embereket küldöttek volt, éjfél előtt megérkeztek; segíteni azonban nem lehetett többé s Sam szótlan kétségbeesésében nem is hallotta a vigasztalni akaró szavakat. Perczig sem távozott holt teste mellől annak, kit ez életben egyedül szeretett igazán s ki az egyetlen őt valóban szerető volt; némán kulcsolta a merev kéz ujjai közé ujjait, egy hangot nem ejtett, egy könyet nem sírt, de összeszorított ajkai, merev tekintete, nehéz lélekzése s időnként borzongó reszketése, melly görcsösen fogta meg, tanúsítók a keblében dulakodó vihart. Harmadnapra Ashby Grange családi sírboltjába tették le a hullát s az alacsony származású szegény szinésznő ott aludta végáhnát a büszke szépek hamvai mellett, kik életükben saruik szíjának megoldására sem tartották volna őt érdemesnek, bár talán egy sem volt közöttük, ki a nő feladatát hívebben töltötte volna be, mint épen az, ki után a sírbolt ajtaja most záródott be. (Vége következik.) Yegyes. — A pesti lovaregylet választmánya jövő január 19-én szombaton délben 12 órakor a nemzeti casino termében ülést fog tartani, mellynek ez idén a szokottnál fontosabb tárgyai lesznek, jelesül a tavaszi versenyek programmjának kitűzésén kivül 1)