Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-02-28 / 6. szám
87 egyenesen e czélra volt oda illesztve, átvetettem a nyergen, úgy hogy a hátsó oldalon lecsüggött s aztán újra felülve lovamra, tovább mentem más vadat keresni. A mint néhány mocsári pálma közt lovagoltam, úgy vettem észre, mintha valami állatot látnék keresztül futni utamon, a legyező-alaku lombok közt s utána sietve, épen jókor érkeztem, hogy egy oppossumot (erszényes fiahordó) pillantsak meg, melly zsákmányra indúlt s Spankernek körme közé esett; pillanat alatt el volt fogva s ép olly hirtelen holtnak tettette magát. Leszállva lovamról, elővettem vadászkésemet s torkát metszettem, színlelt halálát illy módon valóságossá változtatva. Ezt is föltettem a nyeregre, miután ajándékul szántam néger révészemnek, ki, tudom, vicsorgatni fogja fogait örömében ha megkapja, mert édes burgonyába dugva s megsütve olly csemege ez, mit egy néger bármelly más ételnek elébe tesz. Napraforgóval borított mezőkön lovagolva át, fölvertem egy bakot, melly valami száz yardnyira tova iramlott, s akkor, nem tudván egészen bizonyosan, váljon miért futamodott meg, megállt fülelni, oldalt fordulva felém. Nem forog azonban veszélyben ; az iizekedés ideje még nem rég mult s tudom, hogy a rőtvad most értéktelen; lovamnak tehát megengedem, hogy lassan ügetve tovább menjen, mialatt Spanker az utóhadat képezi. Egy pocsolyán áthaladva, széles szilfás síkra jutottam, hol nincs semmi cserje, s a fák ritkásan állnak egyenként s keresztül láthatni köztük olly messzire, mint a mennyire elláthatni Kensington-Gardenban, a kerek tó mellett, fölteve, hogy az ember nem a fasorokon néz át. A talajt valami sárgás durva fü borította, s gondolom, valami vereses tárgyat láttam mintegy 400 vagy 500 yardnyira, melly szarvasfalkának látszott. Lovamról leszállva, s jelt adva kutyámnak, hogy ne kövessen, fölhasználtam minden egyes fatörzset, hogy mögötte olly közel juthassak a kérdéses tárgyhoz, a mennyire csak lehet, s szerfölött gondosan haladva előre, mintegy hetvenöt yardnyira jutottam hozzá s most kitűnt, hogy az egy bízottnak látszó két éves szarvasünő, s miután ez „pecsenyének való," habár a bak nem is volt az, lelőttem. Miután újra megtöltöttem puskámat, feltörtem a vadat, (t. i. levágtam sza rvait ^lábait térdig, és kizsigereltem,) aztán elövezettem lovamat, hogy föltegyem reá. Most már eleget lőttem, visszatértem tehát a csónakhoz; s miután "egész reggel szél ellen lovagoltam, ez most visszatérőben hátamba fújt. Útközben, míg a csónakhoz értem, egy másik szarvasiinöt is lőhettem volna, de hiszen ejtettem már annyit, a mennyit kívántam, nem lőttem hát reá, hanem más napra hagytam; mind a mellett fekete bogyóbokrok közti ösvényen haladva át, fölriasztottam egy pulykajérczét, s a mint egyenest repült előttem, mivel hogy úgysem nagyon szaporodik vele ponym terhe, reá lőttem, s talán inkább véletlen szerencsének, mint ügyességemnek köszönhetem, hogy lekaptam. Mintegy négy óra múlva, hogy a csónakot elhagytam, ismét itt valék. A néger vigyorog s bőségesen hálálkodik az opposumért, s a vadpulykát is nála hagyom ura számára, ki néhány napra átengedte szabad tetszésemre csónakát, s átkelve a Brazos folyón, nemsokára haza értem. — S mellyik nemű sportnak ad ön elsőbbséget? — kérdezheti a szives olvasó. Az egyik esetben talán ötven vadat is lőttem, a másik esetben csak hármat,
