Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-10 / 4. szám

55 mint a kocsiról láthattam, egy éves csikó patája bizony nem fedte volna el nyomait. Néztem utána, a mint ügetve törtetett fel a ritkás erdőn a Bakony rengetegének, — — a milly közel és a milly sokáig volt közel kocsimhoz, ha hat fegyverem van is> mind a hatot 25- -50 lépés távolságra süthettem volna rája! Másnap Pápán fordúltam meg s meglátogattam B. M. urat, ki szenvedélyes vadász lévén, elbeszéltem neki szomorú esetemet. Az öreg ur jól megdorgált, miért hagytam el fegyveremet s elmondta, hogy az uradalmi vadászok és kerülök rég ismerik már e szörnyű állatot, de bármi cselt vetettek is neki, mindig el tudta kerülni. A pápai erdőségekben, hol az nap fetrengett még, biztosra várták: nem jött s harmadnapra hallották, hogy a les napján az ugodi földekről vitt el egy birkát; ekkor oda siettek, hasztalan ! későbbi értesülés szerint ugyanakkor már a devecseri erdőt járta. Hajtó vadászatokon mindig visszatért s igy a tél óta mindenütt hiában járnak utána. Nekem pedig mi könnyű lett volna bundájára szert tennem, ha nem hagyom hon szokott útitársamat, a fegyvert! Gr. Festetics Leo. Uarminczhat óra életveszélyben. (Vége.) Ezzel meg nem elégedve, és az elsápadt arczokban gyönyörködve, egyszeri körülhajtás után ismét lerontott a merész kocsis a kastély fensíkjára; az arabpárnak fülei közé csípett az ostorral s aztán völgynek menve egy mélyebben fekvő térre hajtott; a kocsiszínek sarkán egy vagy husz lábnyi magas görgetegen és faldüledékeken elterülő valódi mélységet szemelt ki magának, mellynek mosolyogva m ent neki, a nélkül hogy minket a kiszállás lehetőségéről csak gondolkozni is engedett volna. — A gyeplő kurtára fogva, az ostor a lovak fejei felett, az ajkak összeharapva, s a pokolút már megkezdődött. Az első tiz-lábon át már lerohantak volt az örvénybe az izgatottságtól tajtékozó szökellő juckerek. „Verschluiigen schon hat sie dei schwarze Mund", A töredékeny jármű nyomukban; vad rombolás és tombolás; egy fiatal 'fenyő a lovak közé furakodik, s mindent szétszakítással fenyeget; a kocsirúd azonban lenyomja, — az emelkedő kocsinak lábdeszkája alá kerül, ágai a kerekek körül fonódnak, erre nagy ropogás s ember állat, bricska és fenyő baj nélkül érkezik át. Mintegy átvillanyozva ugrik le a kocsiról a négy megtréfált áldozat; a gróf classicus nyugalommal dobja a gyeplőt a reszkető jukkerpár nyakába, és szivartüzet osztogat, (ki a manó gondolt volna még dohányzásra!) Ugyané pillanatban érkezett meg a kastélyudvaron a társaság másik része ; csodálkoztak a remekfogáson, és bizonyosan szerencséseknek érezték magokat, hogy abban részt nem vettek. Néhány testgyakorlati muta tvány, a Kaiserkrone előtt fekvő gyepen, nyaktörő bukfenczek, többféle birkozási és erőgyakorlatok egész a farkas éhségig segíték fokozni a jó étvágyat; ebédhez hitt a harangszó — és én olly mohón estem neki az