Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-20 / 35. szám

r K K ooo A kapitánnyal hamar készen lettem. Rövid idő mulva kölcsönösen kielégítő egyesség jött köztünk létre, és sokkal kevesebb szószaporítással, mint illy alkalmakkal szokás, megkötöttem a fogadást Patty Morgan fekete kanczámra Morris kapitány Morgan Rattler pej méne ellen teherkiegyenlítés nélkül, ismételt két mértföldnyi ügető versenyben, úgy hogy a kancza száz yardnyi térelőnynyel indúljon. A fogadási tétel 50 font; az indulás a nottinghami országúton Ashby és az én házam közt; idő : hat hét mulva a fogadás napjától, d. u. két és négy óra közt. Mindenikünk 10 fontot tett Tom Woodcroít kezébe bánatpénzül, és elhatároztuk, hogy három nappal előbb összejövünk a woolpacki korcsmában, az egyeség pontjainak megállapítása, s a tételek lefizetése végett. Soha sem fogadtam életemben olly nyugodtan, és könnyedén, mint ezúttal; ezenkívül még 10 fontban fogadtam a kapitány azon állítása ellen, hogy habár Morgan száz yardot ád előre az én kanczámnak, még is az első ízben ugyanannyival fogja megverni. Sam bizonyára nem volt ez éjjel jókedvében. Ollyan kodélyállapotban látszott lenni, mint mikor az emberen az ital sem fog, mert ámbár az egyik poharat a másik után ürítette, olly józanon kelt fel az asztaltól, mint bármellyikünk. Tizenegy óra tájban mindnyájan hálószobáinkba mentünk, miután egészen más szinü estét töltöttünk el, mint a minőre azok után, a miket Ashby Grangeról hallék, számíthattam. En egy pamlagon háltam Sam szobájában, és szerettem volna azt a becslőbirót látni, ki az e szobában levő tárgyak értékét meg tudja határozni. A szekrények ép olly könyvekkel voltak tele, a minőket illy ember könyvtárában keresni szoktunk, s azonkívül is minden ott levő tárgy egy-egy tanúbizonysága volt a tulajdonos sportizlésének. Három kedvencz párcsővü puskája ott függött a falon egymás mellett, mellettök kocsis ostorok, lovagló ostorok, csizmák, sarkantyúk, vivó kesztyűk, nádpáiczák, egy bevert rendőri kalap, és annyi egyéb tárgy minden szögletben szétszórva, hogy nem győzné az ember elsorolni. Másnap mintegy tizenegy órakor indúltam el az ódon Grange kastélyból, szíves meghívást vivén magammal, hogy ismét látogassak el oda, mit megígértem és szándékom is volt megtartani, mert midőn induláskor Sammel és nejével kezet szorítottam, úgy sejtém, hogy valami nagy szerencsétlenség fenyegeti őket, és bizonyára még nagyobb érdekkel néztem vala ama szegény nőt, ha tudtam volna, mi fog vele egy rövid hét múlva történni. Jem nagyon megörült, hogy olly korán haza jöttem, s hogy a fogadást olly váratlanúl jó feltételek mellett kötöttem meg. Alig akarta elhinni, mikor elbeszéltem : milly estét tölték Ashby Grangeben s ugyancsak meghökkenve nyitotta fel szemeit, hallván hogy a vén Morgan immár a kapitány sajátja. Azt hitte valami cselfogás van a dologban és nem tudott nyugodni, mig csak a kitűzött éjen Woolpackbe nem mentünk, hol aztán a feltételeket átfutotta, s a pénzt a korcsmáros kezébe letettük. Midőn azonban másnap reggel újra felolvastam előtte a pontokat, azt mondta rá, hogy: Ah! hisz ez rendén van! Es most, uram, ha én önnek volnék, elküldenék Mr. Jonesért, és meghallgatnám, mit mond e dologról. Mr. Jones közönséges vidéki idomár volt. Nem messze lakott tőlem, az u. n.