Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-20 / 32. szám

500 sem adtak alám rosszat. Telem vígan múlt el, s ha a szíves olvasó nem fáradt még sportvázlataim olvasásába, erről egykor még bővebben fogok emlékezni. II. Nem tudom valljon az „ügető" lóról szóló régi dal gyakori ismételgetése csepegtette-e belém a hajlamot, de annyit tudok , hogy e dal első hallása óta mindig rendkívül kedvelém a gyors ügetőt. Kora ifjúságomban soha sem voltam ügető ló nélkül, melly a vidékbeliek között becsülettel megállhatott. Nem mondom, hogy lovam egyegy Peeress vagy Flying Cloud volt, egyszer azonban egy walesi kancza került birtokomba, melly az ismételt két mértföldet 5 p. 53 mp. és 5 p. 57 mp. alatt hagyta bátra, s épen és frissen érkezett be. Elmondhatom én is Sam Slickkel, hogy „bolondja vagyok a lónak; a világban nem tettem nagy előmenetelt, örömem tehát kettős a felett, hogy legalább az országúton nem hagy el senki. Sehol sem érzem magam olly jól és vidáman mint lóháton, mert van valami felderítő a gyors mozgásban; s vén korom daczára kedvem telik benne , ha valaki mellettem vágtatni kénytelen, hogy ügetőmmel lépést tarthasson." Az ügetők iránti szenvedélyem idővel talán különben is kifejlődött volna, olly nagy mértékben' azonban soha, ha az „ügető lóról" csengő pengő régi dalt nem hallom. Es így a felelőség nagy része az öreg Jarvisra nehezedik, mert hát a versenyzés minden neme között legalsóbb fokú az ügető verseny s egy gyors ügető ló birtoka elég ok arra, hogy az ember folytonos izgalomban, bajban, czivódásban éljen. A közmondás azt tartja hogy „az ág után hajlik a fa is." Ez bizonyos mérvig igaz, én azonban a mondó vagyok, hogy a férfi jellemének nem a gyermekkor — hanem a tizennyoícz és huszonhárom év közötti ifjúság eseményei, benyomásai és ismeretségei adják meg a döntő irányt. A fiú ép ekkor válik ifjúvá; szelleme ekkor képződik; van már bátorsága saját rovására gondolkodni és cselekedni, s az egész élet versenypályája attól függ, mint ugorja át a két kor közötti sövényt. Mellőzve a képes beszédet: e kor benyomásai többé kiirtbatlanok; sírig tartó hajlamok keletkeznek; az ekkor kötött barátságok többnyire élethosszig tartanak s ezen veszedelmes öt év eseményei rendesen határozott befolyással vannak az egész jövőre. Eletem ezen öt évét Anglia legsportszellemübb vidékein töltém ; társaim a sport egy vagy más nemét üző emberek valának, s a sportjelenetek mindig különös erővel vonzottak magukhoz. Bármi legyen is valaki üzlete, ha ezen üzlet élére vergődik, okvetlen lesznek bámulói és becsülöi (igaz hogy vele egyszőrüek, de azért bámulói) olly tulajdonokért, mellyeket mások alkalmasint lenéznek és megvetnek. Nem szégyenlem bevallani, hogy buszonkét éves koromban inkább vágytam Dick Christian barátságos fejbólintására, mint az ország legelső emberének szivélyességére, ép úgy mint nem rég mondá lelkesülten egy barátom, hogy örömestebb szoritna kezet Tom Sayerssel, mint a canterbury-i érsekkel. Hihetőleg szerencse mindkettőnkre nézve, hogy nem voltak fellengősebb vágyaink. Ezen időkor vége felé, midőn az ujoncz vadságát meglehetősen ledörzsöltem már magamról s a kapott érzékeny leezkéken okultam volt — történt, hogy a közép ponti vásárok egyikére utaztam le, mellyek akkor az évenként oda eladás végett terelt walesi poníkról valának híresek. A walesi ponikat mindig szerettem; több vér