Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-10 / 1. szám

2 tökéletesen egészséges lovak esztelen módon kuruzsoltassanak, hanem hogy a betegeknél a felbomlott egyensúly okszerű gyógykezelés által ismét helyreállítassék. Az élelmezés — névszerint a lovak etetése és itatása — első rangú helyet foglal el a tartásmód részletei között, miért is nagy figyelmet igényel. Leírván az etetési módszert, szükségtelennek tartom mindazon tápnemet elősorolni, mellyekkel a lovakat különféle országokban inkább vagy kevesbé helyeselhető sikerrel etetik. Angliában már rég azon meggyőződésre jutottak , hogy a zab s a felföldi réti széna, képezik a lovak legjobb eledelét — mindenütt, hol elegendő mennyiségről lehet rendelkezni; innét van, hogy a vadász- verseny- vagy egyéb nehéz munkára szánt lovak már alig emlékezetes időktől fogva az említett két tápanyagon lőnek tartva ; és ámbár ezek egyenként véve nem idézhetik elő, sőt nem is tarthatják fenn a kellő állapotot, ha egyesítetnek , a lovak táplálására nézve leglényegesb elemeket, mind magokban foglalják. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években a lótartó és szakértő emberek figyelme többet irányult a lótakarmányra mint azelőtt; de ha a legtapasztaltabb emberekkel vitatjuk meg a dolgot, helyeselni fogják azon állítást, miszerint a régi angol táplálásmód még mindig olly jó, mint bármikor volt. Azok, kik mint az iró is, sokat utaztak, kik 'a különféle idegen országokban felvett gyakorlati alkalmazásoknak szemtanúi valának, és kik észre vették, hogy a szokásokban való eltérések a természet befolyásaiból erednek s az országok terményeitől függnek, — azok leginkább gyözödvék meg az angol lóetetési szabályok takarékosságáról és felsöbbségéről. Eltekintve a meghatározandó minőségtől és mennyiségtől, az a kérdés marad hátra, váljon milly alakban legjobb adni a takarmányt? A vegyészek már adtak ugyan némi felvilágosítást a két említett tápanyag vegyalkatát illetőleg, de még nem jutottak kellőleg pontos ismeretre a szabályok megállapításában; — és igy a mélység, mellyet kiaknáztak, még igen csekély azon nagy terjedelmű partokhoz képest, a mellyek ismeretére csak a tapasztalás taníthat bennünket. Olly kérdések, mint az itt következő, igen fontosak , s minden előítéletek nélkül fejtendök meg. Váljon a szénát szecskára kell-e vágni, — a zabot meg kell-e örleni, és váljon kell-e néha korpát is adni a lovaknak, s ha igen, mikor és miként? Az alább leirt módszer alkalmazása mellett mindig jó állapotban levő sokkal izmosabb, kitartóbb és a munkára sokkal alkalmasabb lovakat állítottam elő, mint bármelly más valaha látott és bármikép nevezendő túlhizlaló tartás felmutatni képes volt. Körülbelől tizenegy fangol) font száraz zab, tizenkét egész tizennégy font legjobb minőségű réti széna naponként — vagy fél stone korpa hetenként és néha néha kevés bab — a legelőnyösb tápmennyiség, a mire egy vadászlónak szüksége van. A lóetetési módszer gyakorlati alkalmazásban minden tekintetben megerősíti azt, mit a józan theoria tanácsolhat; miután a dolog a lovaknál úgy áll, hogy a lehető legnagyobb izomerő egyesítve legyen a könnyűséggel, minden fölösleges súly azaz: háj nélkül. Ez pedig akként érhető el, ha a tápmennyiség az igényeknek megfelelő arányban adatik ; mert mig az istállóban, a mindennapi rendes adag változatlan marad, dolognál arányosan nagyobbítandó. Ha nagyon is kevés az étmennyiség, vagy, ha nem eléggé tápláló : a lónak szerkezete elsoványul és az állat sovány lesz,