Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-10 / 31. szám

494 áll, s tudja, rnílly rendszer szükséges a honi telivértenyésztés ápolásához s az államdijak kitűzéséhez. E férfiak legyenek tevékeny s a világban forgott sportsmenek, önálló hatáskörrel felruházottak s csak a közvéleménynek felelősek. Ha aztán a rendszer meg van állapítva — se rendszer nem is lehet más, mint a franczia védvámrendszer követendő mintája: akkor nem kell zsugorgatni a pénzt e rendszernek ép olly eredménynyel leendő foganatosítására, mint Francziaországban. Néhány százezer tallér szép pénz, a mellyel aztán lehetne valamihez fogni — s nem is sok egy olly fontos iparág emelésére, minő a lótenyésztés. A közvetlen államsegélyzésnek többfélének kell lennie s ezek: díjazás a versenypályán és kiállitásokon; telivért tenyésztő társulatok vagy magánménesek alapítására való buzdítás, a vételre szükséges pénzek kölcsönadása útján; biztosilag jónak elismert tenyészanyag s ménlovak dijazása s végre nagy bevásárlás a magántenyészetböl állami czélokra, mi a tenyésztőre nézve legsürgetőbb szükségü forgalmat fogja előidézni. E javaslat és jó tanácsok után a „Sporn" a dijazás rendszerének kellékeit s azt a módot fejtegeti, miként lehetne és kellene a pénzkérdést az országgyűlésen keresztül vinni. E részbeni javaslata azonban nem egyéb egy felsohajtásnál : bár akadna egy ékesen szóló fiuanezember, ki a sport és honi lótenyésztés ügyében lándzsát merne törni, s bár foglalkoznának ezzel a napi lapok is, mert az ügy legfőbb baja az, hogy „agyonhallgatják." — Ezután az államdíjakért történendő versenyekről szólva, a következő — nálunk is óhajtandó rendszabályt javallja: Mig az állam maga is tenyészt telivért és futtat lovakat, elvül kellene feláll ítva lenni, hogy az állam minden verseny-nyereményről lemond. Handicapekben és eladó versenyekben királyi lovaknak résztvenniök sem volna szabad; ha korukhoz mért teherrel nem képesek kellőleg megvívni, vétessenek ki az idomitásból s mustráltassanak ki azon esetre, ha országos hágó ménekül nem alkalmazhatók. Az államhoz az illő, hogy ha futtat, ezt a legfényesebb eszközök alkalmazásával tegye, futtatnia pedig kell, mihelyt telivért tenyészt; távoliegyen azonban tőle az, hogy a magántenyésztéstöl, az ennek legszükségesebb istápolást önhasznot keresve elvonja, s többet ohajtson mint a győzelem dicsőségét, vagy legfölebb a tiszteletdijakat a ménesigazgatók számára. Egy pár ezer tallérral több vagy kevesebb a ménesköltségvetésben nem tesz különbséget, s a kormány biztos lehet abban, hogy az így feláldozott pénz a szorgalmas tenyésztőt ösztönözni fogja, és az államdíjak kitűzésének tulaj donképen ez a czélja. A mit ezután a „Sporn" a németországi lótenyésztés emelésének egyéb módjairól, egy „Union Club" és egy részvényes társulat alakulásának, pályagyepek szer vezésének, évi kiállításoknak, telivér ménesek és versenyistállók alapításának szük séges voltáról mond, ez — mint tisztán német vagy inkább porosz érdekű ügy — kevésbbé tartozik lapunk körébe; a fönebbieket is csak azért vettük át , mert nem egy figyelemre méltó eszmét találtunk bennük, mellynek alkalmazása nálunk is óhajtandó volna.