Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-30 / 30. szám

466 derék Doboz II. Prágában, hova a (nem létesült) versenyekre nagyon is korán ment fel, a légzö szerek gyors fejlődésü bajának lett áldozatává s benne ez évi legjobb három évesünk, ügybuzgó tulajdonosának pedig eddigi okvetlen legjelesebb tenyésztménye veszett el. Forgószél és az Amati-csikó a kolozsvári császárdíjat úgy látszik még nem hevervén ki, nem jelenhettek meg; Nicolas Kolozsvárról teljes épen indult haza, de útközben lovászi ügyetlenség ollyan fekélyekkel rakta meg lábait, mellyek miatt ez évben már nem futhat; Constance a tatai összeütközésben — mint múltkor írtuk — holtan rogyott össze; Billy nem törte ki ugyan (mint eleinte hitték) csak kificzamitotta lapoczkáját s bár ez h lyreigazittatott, de azért futhatása kérdésen kívülivé vált; Nunquam dormio idomításközben lesántúlt; Lucretía nem lett versenykész. E szerint megritkúltak az öszi versenyekre nevezett lovak sorai; de a fennmaradottak, mint erről majd rendre beszámolunk, néhány mindvégig feszült várakozásban tartó futást nyújtottak. Az első nap első futása, a vándorló úrlovar tétverseny, előleges kérdésre adott alkalmat. Herczeg Taxis t. i. Attackot nevezte e versenyre; a herczegnek azonban nem lévén tavaszi aláírása a propositio értelmében, a választmány Attackot kitörülte s csak a tavaszi aláírásokra nevezett lovak futhatását határozta el. Eképen Princess Royal, Rothschild és Esperance mentek az indulópontra, az ország legjobb három úrlovarával hátukon. A kedvencz Rothschild volt; e keményszájú mén azonban nem lóvén tartható, eleinte ragadott s másfél mföld alatt kiadván erejét, az utolsó félmórföldre nem maradt benne annyi, hogy Princess Royaltól a győzelmet elvitathassa. Esperancenak pár nappal elébb a reggeli gyakorlatokon istállótársa Armill sarkába hágott s a kancza sérülése a mai futás elején kiujulván, a versennyel felhagyott. A pesti díjnak, a fönebb említett bajok következtében szintén csak három hőse maradt, Kétes, Solitaire és Harry; s ezek közt, tekintve azt, hogy Solitairenek még erösbödésre van szüksége, Harry pedig többször bebizonyitá, hogy ha szeszélye tartja hátraszegi fülét s nem megy a mint tudna, — Kétes győzelméről senki sem kétkedett. Harry azonban ma ragyogó jó kedvében volt s elnyúló ruganyos vágtatásával olly könnyen verte meg (az ősszel mindig rosszabb állapotú) Kétest, hogy a kapott 15 fonton felül még ötöt bátran adhatott volna néki. Hogy a kisbéri ménes a száz arany handicapból Paulát és Nannit helyes Ítélettel tartotta fel az Esterházy díj és a vándorló ivadék számára, azt a következés tanúsitá, mert a frisen maradt kisbéri két kancza mindegyike megnyerte versenyétig)

7 azonban a handicap jóformán csak No Name és Marguerite közötti kérdéssé vált, mert Claudius III-nak kevés ép lába van már, Bombonnel pedig sokat futott volt Debreczenben. A teher könnyűsége Margueritenek igen kedvező esélyt nyújtott s a közönség nagyobb része neki is adta a dijat; No Name azonbin tavasz óta annyit javult, hogy meg sem érezte a tizenhárom fontot, mellyel kortársánál többet vitt s könnyen győzött ellene. Az akadályversenyből Lápi őz kevéssel az indulás előtt vonatván vissza, csak négy ló maradt benne, hg Taxis három és gr. Károlyi Cyula egy lova. A bizonyosság csaknem kétszerkettőnyi volt, hogy ha Büszkét baj nem éri, gyorsaságával meszsze maga után hagyja versenytársait, de ha baj éri, úgy az egyenlő csendes iramában