Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-20 / 29. szám

463 lognei állatkertben, melly ebólban minden fajú fedező kan kutyák fognának tartatni. Csak olly kanok fogadtatnak el e czélra, mellyeknek jelessége és tényképessége hi­telesen ki van mutatva; ezeket aztán a származás jegyzékével együtt könyvbe iktat­ják — s igy, a kik a társulat kutyáitól óhajtanak tenyészteni, e könyvből az illető kan-tulajdonairól azonnal tudomást szerezhetnek. E vállalat hasznosnak és haszon­hajtónak ígérkezik, mert azonkívül, hogy érdekes lesz a kutyák minden fajából ki­tünö példányokat láthatni egy csomóban, a tenyésztők sok költséget és fáradságot is kímélhetnek meg, a mennyiben nem lesznek kénytelenek szukáik számára kant ke­resni s ezt itt hiteles és jó minőségben készen találják. — Vadkan- és farkasvadászatok Francziaországban. Jugny erdejében octóber 6-án egy kinyomozott vaddisznó kondára tizennégy kutyát bocsátottak el s a vadá. szat rögtön megindúlt egy négy éves kan nyomán, mellyet két óra hosszán át szaka­datlanúl hajtott a falka. A kan egy golyót kapván testébe, megállott a kutyák előtt, mellyek vérszemet nyerve dühösen támadták meg a még bőszültebb vadat. Ez a két legbátrabb kutyának belét ontotta agyarával, négy mást pedig kegyetlenül megté­pett. A piqueur, egy afrikai vieux chasseur, habozás nélkül rontott a csaknem áthatlan sürübe, két golyót lő a vadkanba, de ez nem rogy össze s csak növekedett dühvel rohanja meg a piqueurt, ki végre pár lépésnyiről a negyedik golyóval teriti le vesze­delmes ellenfelét s harsány hallalit fúj. A vadkan közel 300 fontot nyomott. Alsó Bretagne Coatmin erdejében sept. 27-én egy farkascsaládot köröztek be az erdészek s következő nap hét vadász ment ki rája egy falka farkaskutyával. A vén szuka első került lövésre s egy elhibázott lövés után a másodikra felbukott; két óra alatt pedig három farkas ejtetvén el, a vadászat e napra végét érte, hogy octóber 1-én újra kezdessék s ez alkalommal a negyedik farkasdot a kutyák fogták le, míg a családapa, egy roppant nagyságú kan, utolsónak maradt s golyó lyukasztotta át pompás bundáját. Ezután még két órai hajtással egy baköz ejtetett el. — Az utolsó republikánus rigó e napokban lövetett meg Francziaországban. 1848-ban t. i. egy buzgó hazafi sok fekete rigót szedett össze, betanította a „Marseil­laise" fütyölésére, aztán szétbocsátotta az erdőkben. A politikai változásokkal azon­ban a nemzeti hymnusok is változtak, a szegény fekete rigókat a gensdarmes-ok halálra keresték s le is lőtték, egy illy republikánus rigó azonban a Montaye kolostor kertjében talált menedéket, évekig lakott és fütyölt ott, mig e napokban messzebb kalandozván, lelövetett. — Leporidáknak nevezik az erdei nyúllal keresztezett tengeri nyúl ivadékait. Valóban léteznek illyenek, mit némellyek folyvást kétségbe vonnak. Már 1847-ben tett e keresztezéssel kísérleteket Francziaországban Mr. Roux s ezek állítólag olly jól sikerültek, hogy leporidái mind a hús izletessége, min d a bőr értékesebb volta miatt keresetekké váltak Angouléme környékén. E felfedezés nagy zajt ütött; a kísérletet többen utánozták, de senkinek sem sikerült, annyira, hogy t öbb tudományos társulat az egészet csalásnak s a keresztezést lehetlennek nyilvánította. Legközelebb azonban a párisi honosító társulatnál jelenté egy úr, hogy ö az erdei és a tengeri nyúl egye­nes keresztezéséből tenyészt leporidákat, sőt annak is tudja mesterségét, mint kelljen erdei nyulakat fogságban több ivadékon át tenyészteni. Titkát felajánlá a honosító

Next

/
Thumbnails
Contents